Századok – 1971

A történelemoktatás kérdései - Waczulik Margit: Az olaszországi történelemtanítás problémái 142/I

A TÖRTÉNELEMOKTATÁS KÉRDÉSEI Waeziilik Margit: Az olaszországi történelemtanítás problémái Az olasz gazdasági életben és társadalomban jelentkező feszültségek megkövetelték az 1961-ben megkezdődött és azóta is sokat vitatott oktatási reformot,' egyúttal a történelemtanítás megreformálását is. Még 1958-ban megkezdődött a vita a balközóphez közelálló Diseussione e. lap hasábjain, alkalmas-e az akkori történelemtanítás a kor követelményeinek, politikai igényeinek megfelelő fiatal generáció nevelésére, vannak-e hiányosságai, s ha igen, hogy lehet ezeken segíteni. A vitához elsőként szólt hozzá Giovanni Gozzer, az olasz közoktatásügyi minisztérium didaktikai osztályának vezetője, így álláspontja fólig-meddig hivatalos jellegűnek is tekinthető. A hozzászólók viszont nemcsak történelmet általános iskolai szinttől egyetemig oktatók soraiból kerültek ki, hanem írók, újságírók, politikusok mellett a középiskolás és az egyetemi ifjúság képviselőiből is; így a vita társadalmi jellegűvé vált azzal a megszorítással, hogy résztvevői nagyrészt a Kereszténydemokrata Párthoz tartoznak. A vita anyagát még 1958-ban külön kötetben is publikálták.2 Már ennek előszavában is megállapítja Mariano Rumor, hogy követelményeiknek csak igazságos, teljes és életszerű történelemtanítás felelhet meg. Már itt rámutat, az olasz történelemtanítás akkori legnagyobb problémáira: ne a fasizmus nacionalizmusát élessze fel a fiatalokban, hanem az egészséges hazafiságot, ne dinasztiák történetét tanítsa, hanem ismerje fel, hogy a történelem valóságos főszereplője a nép. Hangsúlyozza azt is, hogy nem lehet elszigetelten csak egy nép történetével foglalkozni. Gozzer, a didaktikai szakember, hadat izen a rutinból fakadó gyakorlatnak, a prelegáló módszereknek és főleg a történelmi kép egyoldalúságát , a gazdasági és kulturális fejlődés ismertetésének elhanyagolását hiányolja. Az akkori történelemtanítást éppen az említeti hibák miatt alkalmat -lannak tartja politikai nevelő feladatainak teljesítésére, és a vita során azt szeretné tisztázni, mik az akkori tantervek hibái, milyen új követelményeket kell támasztaniok a jövő tantervekkel és módszerekkel szemben, és hogyan kell megváltoztatni a történelemtanárok képzését azzal a céllal, hogy feladataik ellátására képesek legyenek. A hozzászólások igazat adnak Gozzer megállapításainak : az olasz történelemtanítás valóban nem felel meg a korszerű igényeknek. Nem megfelelő a tanárok szakmai képzettsége. Az olasz iskolákban még középiskolai fokon is egy kézben van a nemzeti irodalom (beleszámítva a latint is), a történelem és a filozófia tanítása. A koncentráció szempontjából ez előnyös lenne, ha a tantervek is adnának rá alapot, lehetőséget, ,— mint ahogyan nem adnak, — de nehezen is adhatnak. A tanár viszont nem kaphat ennyi tudományágban alapos képzést az egyetemen, és még kevésbé képezheti tovább magát. A tanárok szaktárgyi képzettségénél is hiányosabbak pedagógiai, didaktikai és metodikai ismereteik. így aztán nincs mit csodálni azon, hogy a tanítás moralizálásba fullad, és a tanár folytatja azt a prelegálást, amelyet maga is hallgatott diákkorában. Mindezt súlyosbítja még, hogy a tanárok még a risorgimento problémáiban sem mernek állást foglalni, hát még a korunkhoz közelebb állókban ! Nem dicsérik a fasizmust, de el sem ítélik, sokszor még át is veszik nacionalista szemléletét. A tanterv megengedi, hogy a történelem tárgyalását az első világháborúval befejezzék, így éppen a legégetőbb kérdésekben nem lát tisztán az ifjúság. Még gyakrabban találkozunk a nagy egyéniségek szerepének eltúlzásával. Morghen professzor szerint valóságos nemzeti hagiografia lesz a történelemből. A nép szerepe pedig alig kerül szóba, legfeljebb a francia forradalomtól kezdve. Sok múlik tehát a tanárok hibáin. Talá. 1 Merényi László: Tapasztalatok az olaszországi történelemtanításról. Történelemtanítás, 1964, 5. sz. Az ötvenes-hatvanas évek fordulóján fennálló állapotokat ismerteti az itt említendő viták nélkül. Jól értékeli a középiskolák egyes fajait és bennük a történelemtanítás helyzetét. Tanulságosan ismertet több korábbi tankönyvet, a középiskolaiak közül Dupré-ét, Rinaldiét, Moroniét, a szakiskolák közül a Panzini-Angeli- és Meli da Ezil-Giuduci-félét, a media számára készültek közül a Tosti-Tortoreto-félét. 2 Insegnamento della storia e vita democratiea. Roma. 1958.