Századok – 1971

Tanulmányok - Berend T. Iván–Ránki György: Az egyetemes gazdaságtörténet módszeréhez és felfogásához 3/I

6 BEKEND T. IVÁN - KÁNKI GYÖRGY' sebb területi értelmezésben készült munka, W. Treue vállalkozása sem nyújtott többet, mint az orosz fejlődés mellett az Osztrák-Magyar Monarchia nyugati területeinek tárgyalását. Ha az összefoglalásokból tehát mindezideig ki is maradt Kelet-Európa, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne történtek volna kísérletek a mindenkori kelet-európai fejlődés összegezésére, sajátosságainak megragadására. E kísérletekre azonban nem a hagyományos világgazdaságtörténeti munkák keretében került sor, hanem esszé jellegű tanulmányokban, vagy ágazati kérdéseket vizsgáló monográfiákban. Ezeknek száma egyre nagyobb. Csupán jellegük demonstrálásának igényével hadd utaljunk az állam speciális kelet-európai szerepének felvetésére. A. Gerschenkron és N. Spulber tanulmányaiban, a külföldi tőkebefektetések és tőketevékenység vizsgálatára H. Feis és R. Cameron monográfiában, a nagyszámú kelet-európai agrártörténetre E. Moore összehasonlító gazdasági demográfiájára, a Zagoroff -Végh—Blimovich szerzői kollektíva összehasonlító, rövid periódusra vonatkozó kelet-európai agrártörténetére, NiederhauserEmil kutatásaira a kelet-európai jobbágyfelszabadításokról, A. Bäsch speciális témát felölelő, a délkelet-európai náci német gazdasági penetráció történetét tárgyaló könyvére stb. Hasonló igényű monográfiák és tanulmányok még nagyobb számmal láttak napvilágot a második világháború utáni kelet-európai átalakulásról, a szocialista fejlődésről. J. Marchevszkinek a kelet-európai tervgazdálkodásról irott munkája, N. Spulber monográfiája mellett számos történeti és méginkább közgazdasági igényű vizsgálódást vázolhatnánk fel. Az egyetemes gazdaságtörténet tárgykörébe vágó, eddig említett tanulmány típusok, ha nem is léptek tehát fel a szó valódi értelmében az általános összefoglalás igényével, s összegező Kelet-Európa gazdaságtörténet helyett a kelet-európai gazdaság egyik vagy másik aspektusának megragadására, s általában rövidebb történeti korszakban való ábrázolására vállalkoztak csupán, mégis az egyetemes oldaláról közelítettek a jelenségekhez. Nem rekeszthetők azonban ki teljesen a vizsgálódás köréből az egy-egy ország történetére korlátozódó, nemzeti keretek közé zárt kutatások sem. Ebben a vonatkozásban természetesen nem helyezkedhetünk arra az álláspontra, hogy az egyetemes történelem a modern korban nemzetek történetének részeiből áll össze szerves egésszé, vagyis, hogy a nemzeti keretekre korlátozódó gazdaságtörténeti kutatás egyben az egyetemes gazdaságtörténet művelése is. Mindazokat a munkákat, vagyis a gazdaságtörténeti könyvek és tanulmányok túlnyomó többségét, melyek kizárólagos nemzeti aspektusban készültek, ki kell zárnunk vizsgálódásunk köréből. Csakhogy a nemzeti gazdaságtörténeti vizsgálatok nem egyszer a múltban, s még gyakrabban a jelenben egyre határozottabban tekintenek ki a nemzeti határok keretei mögül és az egyes országok gazdaságának vizsgálatára koncentrálva a sajátosan nemzeti vonásokat éppen a nemzetközi összehasonlítás segítségével igyekeznek kimunkálni; más szavakkal a nemzeti gazdaságtörténetet az egyetemes folyamatokba ágyazva vizsgálják. Ez az összehasonlító módszer különösen gazdag eredményekre vezetett a XV—XVIII. századi kelet-európai agrártörténeti kutatásokban (Pach Zsigmond Pál, W. Kula, Mqnczak, Malowist, G. Heitz stb.), de a modernkori vizsgálatokra is egyre nagyobb hatással van. Elegendő utalni az 1965. évi müncheni, de különösen az 1967. évi bloomingtoni gazdaságtörténeti kongresszusok anyagára. Utóbbi esetében a legtöbb szekció munkáját, s közöttük pl. a XX. századi ipari struktúraváltozásokat elemző szekció előadásait is az össze-