Századok – 1971

Folyóiratszemle - Kernek; Sterling: A brit kormány reakciói Wilson elnök 1916 decemberi „béke”-jegyzékére 1324/VI

KRÓNIKA 1355 azonban az opponens, hogy fenti megjegyzései inkább a terminológiai kifejezések finomítására, mintsem az elvi vonalvezetés átalakítására vonatkoztak. Opponensi véleményének záró részében még néhány apróbb kritikai megjegyzését sorolta fel Kis Aladár. A nyilas mozgalom társadalmi bázisának a disszertáció bizonyos helyein található szűkebb értelmezését kifogásolta, maj d a német külpolitikának a nyilasokkal kapcsolatos állásfoglalását egészítette ki. Pontatlannak ítélte továbbá a dolgozat azon megállapítását, hogy a klerikofasizmusnak Portugáliában, Ausztriában és Olaszországban egyik, mindhárom országban kimutatható, közös forrása a Vatikán. Olaszországban a Vatikán ugyanis csak később, annak uralomrajutása után rokonszenvezett a fasizmussal, mivel a korporativizmusban léteztek közös pontok, s az Egyház viszontláthatta a fasizmusban a Néppárt ideológiájának egye3 elemeit. Sipos Péter válaszában mindenekelőtt hangsúlyozta, hogy opponenseinek azon részletmegjegyzéseivel, amelyek egyes külpolitikai kérdéseknek, különösen a német — magyar viszonynak, folyamatosabb ós pontosabb tárgyalását, a nyilasmozgalom társadalmi bázisának szélesebbkörű bemutatását és a klerikofasizmus eszmei forrásainak körültekintőbb elemzését igénylik, egyetért, és észrevételeiket munkája továbbfejlesztése során felhasználja. Válaszának további részében a két világháború közötti időszakkal foglalkozó történeti munkáknak azzal a kimondott vagy kimondatlan központi, vagy legalábbis tulajdonképpen ki nem kerülhető kérdésével foglalkozott, hogy „miként jelölhető az a hatalmi rendszer, amely a Tanácsköztársaság bukásától a felszabadulásig biztosította a tőkés társadalmi rend létét Magyarországon". Igazat ad opponenseinek, amikor felvetik, hogy nem törekedett önálló állásfoglalásra a Horthy-rendszer jellege megítélésének kérdésében, s amikor rámutatnak arra, hogy mélyreható társadalom- és eszmetörténeti kutatások híján „a fasiszta jellegű konzervatív ellenforradalmi rendszer", s mind a többi, hasonló megjelölés önmagában keveset mond a rendszer lényegéről. A kérdés lényege — fejtette ki Sípos Péter — az, hogy „a Horthy-rezsim történeti szerepe és azon eszközrendszer, amellyel ezt betölteni igyekezett, egybeesett-e, s ha igen, milyen mértékben, a fasizmus fogalmával". A probléma tudományos megközelítését számos tényező nehezítette, s részben nehezíti. Történeti irodalmunk egy időben a Dimitrov által adott definíciót fogadta el a fasizmus fogalma meghatározásaként, s az ellenforradalmi rendszert azonosította a fasizmussal. A dimitrovi meghatározással kapcsolatban azonban több szempontot figyelembe kell venni. Talán mindenekelőtt azt a körülményt, amit Juhász Gyula is felvetett opponensi véleményében, hogy tudniillik ez a rövid definíció elsődlegesen politikai rendeltetésű volt, s a kommunista mozgalom harci-taktikai megközelítésében fogant. Maga Dimitrov hívja fel a figyelmet arra, hogy a kommunista pártok népfrontpolitikájuk kialakítása során messzemenően alkalmazkodjanak az egyes országok sajátos körülményeihez. Ez pedig fontos útmutatást jelent arra vonatkozóan is, hogy az egyes pártok óvakodjanak minden taktikai sematizmustól. A meghatározás emellett természetesen tudományosan is megalapozott, s ez mindenekelőtt polemikus jellegében mutakozik meg. Dimitrov a fasizmust egyszerűen a bonapartizmussal azonosítók, vagy a benne kizárólag a lázadó középrétegek, a kispolgárság vagy a lumpenelemek hatalmát hirdetők ellen hangsúlyozta, s állította reflektorfénybe a legfontosabb lényegi ismérvet, hogy a fasizmus a finánctőke uralma. A kommunista világmozgalom más, korábbi fórumain elhangzott megnyilatkozások már felismerték és kifejtették a fasizmus egyéb, nagyon fontos jellemvonásait is. Clara Zetkin 1923-ban a fasizmus lényeges általános vonásaként a legbrutálisabb erőszak és skrupulózusnélküli terror alkalmazásának egy olyan ál-forradalmi program meghirdetésével való összekapcsolását emelte ki, amely különösen ügyesen kapcsolódik „a szóles néptömegek hangulatához és követeléseihez". A Komintern V. kongresszusának határo-