Századok – 1971

Folyóiratszemle - Kernek; Sterling: A brit kormány reakciói Wilson elnök 1916 decemberi „béke”-jegyzékére 1324/VI

1356 KRÓNIKA zata rámutatott arra is, hogy „társadalmi szerkezete szerint kispolgári mozgalom". Több megnyilatkozás hangsúlyozza azt is, hogy a fasiszta politika a tőkés osztályon belül is kiválthat ellentéteket, amennyiben elsősorban a nagyburzsoázia érdekein őrködik. S ha a marxista igényű megközelítéseken kívül a polgári történeti irodalom számos más jól hasznosítható részletelemzését is alaposan áttekintjük, világossá válik, hogy a fasizmus hallatlanul összetett jelenség. A két világháború közötti Magyarországon uralkodó rendszer pedig még „bonyolultabb és összetettebb annál, semhogy leírható, jellemezhető legyen egy olyan meghatározással, amely még önnön fogalmát is csupán egyetlen meghatározott összefüggésben fejezi ki". A Tanácsköztársaság bukása után a magyar uralkodó osztályok politikájában a korábbiakhoz képest szükségszerűen jelentkeztek bizonyos módszerbeli változások. Ezt végső fokon a külső körülményeken túl két tényező tette szükségessé: egyfelől a rendszer egészének védelme a munkásosztállyal szemben, másfelől az uralkodó osztályokon belül folyó hatalmi vetélkedésben bekövetkezett minőségi változás. A kapitalista rendszer konszolidációja határozott konzervativizmus, nem utolsósorban a dualizmus időszakából hozott konzervatív örökség jegyében ment végbe. A jelölt véleménye szerint az új jelenségek: elsősorban a munkásosztály s a parasztság politikai tényezőként való kényszerű elhelyezése, szintén nem a fasizmusra jellemző módszerekkel valósult meg. A fasiszta diktatúráknak kivétel nélkül lényegükhöz tartozik a magát marxistónak nevező munkásmozgalom reformista áramlatának könyörtelen felszámolása is. (Ha a szociálfasizmus fogalmát, mint a munkásmozgalom refoi-mista áramlatának szemléletét helytelennek ítéljük, akkor ebből a szempontból is le kell vonni a következtetéseket a rendszer jellegére vonatkozóan.) Kifejezetten fasiszta platformra az uralkodó osztályon belül — a munkásmozgalom vonatkozásában is — az államhivatalnoki —katonatiszti — középbirtokosi réteg exponensei helyezkedtek. Terveik azonban nem kerültek a megvalósulás stádiumába. Egyetért Kis Aladár azon észrevételével, hogy az uralkodó osztályok e kót alapvető irányzata organikus egységet alkot, de ebben az egységben már eleve benne rejlettek az ellentmondások is, melyek kifejeződése a magyar belpolitikában a finánctőkének és a vele szövetséges arisztokráciának küzdelme az úri középrétegekkel. A két világháború között azonban nem került sor Magyarországon a fasiszta diktatúra bevezetésére, mert a rendszer olyan kritikus helyzetbe sohasem került, amikor a létét akár jobbról, akár balról fenyegető veszély a hagyományos eszközökkel elháríthatatlannak bizonyult volna. „Nem volt szükség arra, hogy a finánctőke és a nagybirtok Magyarországon is végrehajtsa a számára is fájdalmas operációt és átadja a hatalmat a totalitásra törő fasiszta erőknek. A fasiszta hatalomátvétel valójában az uralkodó osztályok gyengeségének a jele." A magyar uralkodó osztályok azonban egy negyedszázadon át elég erősek voltak ahhoz, hogy ne kényszerüljenek lemondani a politikai és kormányzati hatalomról, s ezzel — a finánetőke mindenesetre — a gazdasági hatalomról is. Erre viszonylag későn, megváltozott körülmények között csak 1944 októberében került sor. Ekkor törött végleg darabokra a rendszer belső szilárdsága, A vitaülés végén a Bírálóbizottság egyhangú határozatban javasolta a TMB-nek, hogy Sipos Péter számára a történettudományok kandidátusa címet ítélje oda. Stier Miklós