Századok – 1971

Tanulmányok - Berend T. Iván–Ránki György: Az egyetemes gazdaságtörténet módszeréhez és felfogásához 3/I

AZ EGYETEMES GAZDASÁGTÖRTÉNET MÓDSZERÉHEZ 5 Az egyetemesség a XIX. században és sokáig a XX. században is általában és lényegében a fejlett Nyugat-Európát és Amerikát jelentette csupán. Ebben a világképben az Európán kívüli területek legfeljebb mint a fejlett országokhoz kapcsolódó gyarmatok jelentek meg, s még Európa elmaradott keleti területei is kívülrekedtek. A második világháború után kibontakozó világgazdasági fejlődési tendenciáik érthetően forradalmasították ezt a világképet. Kelet-Európa hatalmas politikai-társadalmi-gazdasági átalakulása, szocialista útra lépése különösen felkeltette az érdeklődést e térség országai iránt, beleértve gazdaságuk modernkori történetét is. A gyarmati rendszer robbanásszerű széthullása és az annak nyomán meginduló folyamatok az egyetemes kategóriájába egyre inkább bevonták az ázsiai, afrikai földrészt, általában az ún. fejlődő országokat is. Ha a századforduló körül fellendülő egyetemes gazdaságtörténet tehát az esetek túlnyomó többségében a legutóbbi időkig nemcsak egyoldalúan Európacentrikus volt, de általában csupán a legfejlettebb gazdasággal rendelkező I nyugat-európai és amerikai országok összefoglaló gazdaságtörténetének előadására korlátozódott, amiben a többi országok legfeljebb néhány illusztratív adattal szerepeltek, akkor a modern világkép jegyében születő egyetemes gazdaságtörténet iránt már egészen más igények támaszthatók. Az egyetemesség fogalmának ezen kitágulásával azonban az egyetemes gazdaságtörténet metodológiai problémái rendkívül bonyolulttá váltak. A világ gazdasági fejlődésének néhány vezető ország klasszikus fejlődési útjával való azonosítása tulajdonképpen mindég is vitatható volt, a jelenben i pedig anakronisztikussá vált. Ugyanakkor azonban létezhet-e az egyetemesség valódi értelmében a föld népének, országainak összességére kiterjedő egyetemes gazdaságtörténet? Pontosabban: megoldható-e módszertanilag művelése? E kérdések nyilvánvalóan magukban hordják a tagadó választ. Hogyan értelmezzük akkor végül is az egyetemességet és milyen metodológiai megoldásokat keresünk a jelenleg uralkodó tisztázatlanság, sokértelműség és I megoldástalanság zűrzavarában? A válaszadásra egyetlen tanulmány aligha vállalkozhat. Mégis talán általános érvényű adalékokkal szolgálhat, ha éppen az egyetemességbe csak legutóbb beleértett Kelet-Európa gazdaságtörténeti kutatása alapján közelítjük meg az egyetemes gazdaságtörténet értelmezésének és módszertanának problémáit. * I. Ha historiográfiai vizsgálódásainkat csupán a Kelet-Európára vonatkozó egyetemes gazdaságtörténeti munkákra korlátoznánk, akkor feladatunkat majdhogynem megoldottnak is tekinthetnénk. Összefoglaló Kelet-Eürópa gazdaságtörténet ugyanis mindezideig nem jelent meg, s a különböző gyűjteményes kötetekből is hiányzott bármiféle összefoglaló igényű tanulmány Kelet-Európáról. Az Európa gazdaságtörténetek hatalmas és értékes irodalmában a legutóbbi évekig terjedően sem találhatunk kísérletet a modernkori Kelet-Európai fejlődés bemutatására, s legfeljebb az orosz fejlődés ábrázolása kapcsolódott mind általánosabb gyakorlatként az európai fejlődés vizsgálatához. Utalhatunk pl. a Cambridge Economic History of Europe hatodik kötetére, melyben két Oroszországot tárgyaló tanulmány is helyet kapott, míg a többi kelet-európai országra legfeljebb néhány utalással találkozhatunk, főként D. Landes tanulmányában és demográfiai vonatkozásokban. A legutóbbi években megjelent Allgemeine Wirtschaftsgeschichték közül talán a legszéle-