Századok – 1971

Folyóiratszemle - Kernek; Sterling: A brit kormány reakciói Wilson elnök 1916 decemberi „béke”-jegyzékére 1324/VI

1352 KRÓNIKA A disszertáció második fejezete a Magyar Élet Pártjának frakcióharcait mutatja be, s ehhez mindenekelőtt a kormánypárt belső erőviszonyait, az 1939-es választásokat, Teleki és Imrédy viszonyát, a kormánypárti képviselőcsoport társadalmi-politikai összetételét, s az Imródy-frakciónak a választások utáni helyzetét vizsgálja meg. A fejezet végén pedig rámutat arra, hogy 1939 őszének viszonylagos nyugalma, a „Treuga Dei" után hogyan éleződnek ki 1940-ben a frakcióharcok. Bemutatja mindazon tényezőket, melyek következtében 1940 elején megélénkül a belpolitikai élet, s aktivizálódik a szélső jobboldal. A harmadik fejezet először a Magyar Megújulás Pártja létrejöttének körülményeit ós társadalmi arculatát vázolja. Részleteiben vizsgálja az Imrédy-csoportnak a kormánypártból való kilépését, a szélsőjobboldal hatalmi terveinek kudarcait 1940 őszén. A párt társadalmi arculatának megrajzolásához jellemzi a vezető csoportot, leírja a párt szervezeti kiépítésének történetét, majd vizsgálja társadalmi bázisát. A fejezet végén pedig a Magyar Megújulás Pártja programját és a politikai életben betöltött szerepét elemzi. Juhász Gyula, a történettudományok kandidátusa, opponensi véleményében először számba vette mindazt a nehézséget, amellyel a jelöltnek munkája során szembe kellett néznie: kevés időtálló belpolitika-történeti feldolgozás, megbízhatatlan, hiányos írásos források, a korszak valóban hallatlanul összetett volta, ahol a különböző törekvések mögött álló igazi mozgató rugók feltárása különösen finom munkát igényel; számtalan fontos döntés, amelynek forrására bukkanni szinte már képtelenség, vagy csak sokszorosan áttételes forrásokon keresztül lehet egyáltalán megközelíteni. Megbízhatatlan, tudatosan vagy a szerző akaratán kívül hamisító memoárok, s az a tény, hogy a politikai jelenségek közép-európai atmoszférában játszódnak, „ahol a százados, különböző indítékú görcsös félelmi állapotok miatt állandó szabállyá vált a politikai életben mindaz, ami Európa egyenletesebben és szabadabban fejlődő államaiban rendkívüli időkben volt az". Az opponens itt felsorolta a gazdasági, társadalmi-társasági, politikai ós kulturális élet mindmegannyi kelet-európai torzulását, s mintegy összefoglalóan így fogalmazott: a jelöltnek olyan társadalom kaotikus viszonyaiban kellett a lényegi mozgásokat kitapintania, ahol „a társadalmi mozdulatlanság fullasztó és rohasztó levegője teremtett táptalajt a modern európai fejlődés torzszülöttjónek, a jobboldali radikalizmusnak, a fasizmus eszméinek". Sipos Péter eredményesen végezte el feladatát. Mélyreható ós helytálló elemzésének eredményessége „a szorgalmas anyaggyűjtésen kívül elsősorban annak köszönhető, hogy az igazi törtónészmunkához méltóan, kiválóan tudta az immanens ábrázolási módszert összeegyeztetni a történész »külső« elemzésével ós bírálatával". Külön méltatta az opponens a munka gondolat-gazdagságát, valamint szép, helyenként sziporkázóan szellemes stílusát. A disszertáció vitathatatlan értékei közé tartozik, hogy témája alaposabb kifejtése érdekében visszanyúl a magyar társadalmi fejlődés és politikai történet régebbi problémáihoz is. Lényegében áttekinti az egész Darányi—Imrédy—Teleki korszak politikáját, s „anélkül, hogy határozottan megfogalmazná, feltárja a korszak magyar bel-és külpolitikájának azt a sajátosságát, hogy a 30-as évek második felétől — párhuzamosan a nemzetközi erőviszonyok Németország javára való eltolódásával és a német hatalmi túlsúly megszilárdulásával Közép- és Délkelet-Európában —, minden új kormány elődjénél mérsékeltebb programmal kezdi működését a kül- és belpolitikában egyaránt, de aztán elődjénél sokkal tovább megy a Németországgal való együttműködésben, és a belpolitikai életben is fokozódik a jobbratolódás". Ebben a folyamatban — fejtette ki Juhász Gyula — a német térhódítás ós a szélsőjobboldali erők erre támaszkodó akciói mellett döntő szerepet játszott a magyar uralkodó osztályok egészének mintegy alapvető külpolitikai célja: a területi revízió megvalósítása, amely csak Németországgal szövetségben