Századok – 1971

Folyóiratszemle - Kernek; Sterling: A brit kormány reakciói Wilson elnök 1916 decemberi „béke”-jegyzékére 1324/VI

KRŐNIKA 1335 néhány évtizede ugyancsak tele van a tévútra-fordulós veszélyeivel". Ezután ismertette azokat a politikai realitásokat, amelyek végül is meghatározták Wesselényi saját pályáját. Előadása következő részében Trócsányi Zsolt, elemezve Wesselényi politikai koncepcióját, hangsúlyozta, hogy Wesselényi Miklós elsősorban a ,,balítéletek"-et jelölte meg, mint az ország bajainak főokát . „Balítéletek élnek egymással szemben a társadalom különböző osztályaiban, rétegeiben." Az előadó részletesen vizsgálva a reform kézikönyvének szánt összefoglaló publicisztikai művet, aláhúzottan emelte ki, hogy legtöbbször a nemesség és parasztság ellentétének kifejtésével találkozhatunk. A reformprogram ismertetése kapcsán az előadó hangsúlyozta, hogy a döntő szempont: a liberális birtokos úr osztályérdekeinek megfelelően a békés átalakulás, a nemesség által végrehajtott folyamatos reformok sorozata. Végig tekintve a program főbb szempontjain, Trócsányi Zsolt felvetette azt a problémát : mennyi ebből Wesselényi saját — Széchenyitől független — önálló elgondolása? Megítélése szerint „Wesselényi sajátja a parasztkérdésről mondottak jórésze: a kórdós történetéről előadottak, a paraszt személyi biztonságával, hivatalviselésével, törvény előtti egyenlőségével kapcsolatos programpontok, az örökváltság gondolata. Sajátja a közteherviselés, a miniszteriális felelősség, a sajtószabadság és a többi polgári szabadságjog követelése, a hazafiúvá nevelés programja, a korábbi, merkantilista típusú ellenzékiség elemeinek átmentése a programba, a belső társadalmi haladás és a külső függés elleni harc gondolatának összekapcsolása." A következőkben az előadás a liberális ellenzék szerveződésével, s Wesselényi vezérségének kérdésével foglalkozott. Kiemelte az 1832 — 36-os országgyűlésen kifejtett tevékenységét, kapcsolat-teremtését az alsótáblai ellenzék vezetőivel. Részletesen tárgyalta a reform főkórdéseiért vívott harcát; majd ezzel kapcsolatban rátért Erdély uniójának problémájára. Az előadó bemutatva Erdély gazdasági-társadalmi-politikai viszonyait, az 1834/6-i erdélyi országgyűlés hátterét, kiemelte Wesselényi páratlan szervező energiáját, irányító képességét. Az országgyűlések tárgyalása után Trócsányi Zsolt foglalkozott az udvarnak Wesselényi félreállítása érdekében tett lépéseivel, a válaszutak lehetőségével, majd — széles összefüggéseinek felvillantásával — magát a több évig húzódó pert taglalta. Az előadás befejező része először Wesselényi másik nagy teoretikus művét, a „Szózat"-ot elemezte. Kiemelte, hogy „a munka főerénye a következetes liberális álláspont érvényesítése a nemzeti kérdés általános európai viszonylatainak megítélésénél — s bizonyos fokig a magyarországi nemzetiségi kérdésnél is". Ugyanakkor arra is rámutatott, hogy ez a liberalizmus a magyar birtokosnemesé, a maga nacionalizmusával — s ez „pedig már nem elégséges a felmerülő társadalmi problémák megoldására". Az is természetes, hogy a „Szózat"-ban kifejtett program a nemzetiségek számára is elfogadhatatlan. Befejezésül az előadó Wesselényi betegségéről, visszavonultságáról, s a forradalommal kapcsolatos állásfoglalásáról szólt. Értékelve Wesselényi életművét, Trócsányi Zsolt hangsúlyozta, hogy nem tekinthető tragikus alaknak. „Nem könnyen, nem kitérők nélkül került pályájára. De saját pályáját futotta meg, a helyén volt kora magyar történelmében — nagyszerű helyen." Kemény G. Gábor kandidátus, az Országos Széchényi Könyvtár főmunkatársa hozzászólásában Wesselényi Miklósnak a hazai nemzetiségi kérdésekben elfoglalt álláspontját vizsgálta. Először a Szózat létrejöttének indítékait és problémáit, majd a Balítéletekről c. munkáját elemezte. Foglalkozott a Wesselényi által megfogalmazott hat pontból álló javaslattal, s hangsúlyozta, hogy ez tulajdonképpen a magyar politikai irodalom első nemzetiségi törvényjavaslata. Befejezésül utalt Széchenyi és Wesselényi kapcsolatára a nemzetiségi kérdés kapcsán, s azon véleményének adott hangot, — hivatkozva a pesti országgyűlés mellett működő unióbizottság 1848 augusztusig, befejező szakaszában Wesselényi által benyújtott törvényjavaslatra — miszerint Wesselényi 15*