Századok – 1971

Folyóiratszemle - Kernek; Sterling: A brit kormány reakciói Wilson elnök 1916 decemberi „béke”-jegyzékére 1324/VI

1334 KRÓNIKA A továbbiakban Spira György a főváros falai között folyó ellenforradalmi szervezkedéssel foglalkozott, amelynek legfőbb irányítója az ország nádora, István főherceg volt. A főherceg célja arra irányult, hogy a kormányhatalom megragadása révén a forradalmi erők hátában tudjon operálni akkor, „amikor majd arcból Jellacié lendül ellenük támadásba, hogy így két tűz közé szorítván őket, minél gyorsabban végezni lehessen. . ." Mivel a baloldal puccskísérletéről hírek keringtek, így a nádornak lehetősége nyílt fegyveres erőknek a fővárosba irányítására. Ugyanekkor léptek fel az ellenforradalom bécsi szervezői, akiknek szándékait most már világosan megmutatta az augusztus 31-i emlékirat. István főherceg erőfeszítései azonban nem sikerülhettek, mivel egyrészt az általa kezdeményezett csapatösszevonás igen lassan bonyolódott le, másrészt a kormány lemondására s Jellacié támadásának megindulására szintén várnia kellett. Ezzel szemben — mutatott rá Spira György — a szeptember 3-át követő napokban tovább folytatódott a közhangulat átalakulása, s ebben döntő része volt Kossuthnak is. S míg a fővárosban tovább csökkentek az ellenforradalom oldalán igénybe vehető fegyveres erők — e vonatkozásban szólt az előadó a budai gránátosok és a nemzetőrsógi alakulatok szerepéről — ugyanakkor rohamosan gyarapodtak azok az erők, amelyeket szükség esetén a forradalom védelmében lehetett bevetni. így a kormány lemondása pillanatában István főherceg katonailag nincsen kedvezőbb helyzetben; a politikai légkör is igen kedvezőtlenné vált számára, s a kitervelt pénzügyi puccs megvalósítására sincsen már Kossuth intézkedései folytán lehetősége. Az előadás következő részében Spira György ismertette az országgyűlés Bécsbe menesztett küldöttségének fogadtatását, s igen plasztikusan ábrázolta a Hajóhídnál megjelent tömeg hangulatát. Ezután ismertette az Egyenlőségi Társulat szeptember 10-i ülésén történteket, s a vita során itt, s ekkor megszületett elhatározásokat, amelyek szerint a jelenlegi helyzetben a forradalom vívmányainak érdekében egyetlen megoldásra kell törekedniük: „ez pedig az adott körülmények között nemigen lehet más, mint egyfajta félig-meddig diktatórikus kormány alakítása részben baloldali, de részben liberális elemekből, s ólén olyan politikussal, aki mind a forradalom liberálisainak táborában, mind a néptömegek körében kellő népszerűséggel bír. Csakhogy ilyen politikust — bármint törik is a fejüket — széles e hazában mindössze egyet találnak, s ez Kossuth." Befejezésül Spira György taglalta a Kossuth vezetésével alakítandó új kormány létrejöttének útját. Először a Batthyány-kormány lemondásának körülményeit vizsgálta, majd Kossuth népszerűségéről szólt. Megállapította, hogy szeptember 11-én „a pesti tömegek — elsősorban a baloldal jóvoltából — immár Kossuth mögött sorakoznak fel, s ettől kezdve azután rendületlenül ki is tartanak Kossuth oldalán". Ezzel pedig megteremtődött a legfőbb feltétele annak, hogy az ország kormányzata megfelelő mértékben radikalizálódjék, hogy „a hatalom most már csakugyan egy Kossuth vezetésével megszerveződő liberális-radikális koalíció kezébe menjen át". Wesselényi emlékülés Wesselényi Miklós születésének 175. évfordulója alkalmából a Magyar Történelmi Társulat, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Történelmi Szakosztálya 1971. december 17-én Borús József kandidátus, a Történelmi Társulat h. főtitkára elnökletével tudományos emlékülést rendezett. Trócsányi Zsolt, a történettudományok doktora „Wesselényi Miklós" című előadásának bevezetőjében utalt arra, hogy történetírásunk elmulasztotta Wesselényi születése 150. és halála 100. évfordulóján emlékének megünneplését. Az előadó Wesselényi életpályájának felvázolását a család bemutatásával kezdte, majd a fiatalemberről szólt, kinek „első