Századok – 1971

Folyóiratszemle - Gornenszkij; Nikifor: A balkáni népek akcióegységének feltételei a második világháború előestéjén és kezdeti szakaszában 1306/VI

1307 FOLYŐIRATSZF.MLE 1940 októberében Olaszország megtámadta Görögországot. A heves nemzet ellenállásra való tekintettel Metaxas nem merte megkockáztatni a kapitulációt, a Görög Kommunista Párt az ellenállásra lelkesített, így az olasz támadást visszaverték annak ellenére, hogy a kormány nem tett erőfeszítéseket. Novemberben Borisz kifejtette, hogy a bolgár nép nem akar harcolni. A Szovjetunió által felkínált megnemtámadási szerződést azonban a bolgár kormány mégis visszautasította. Viszont a tengelyhatalmakhoz sem csatlakozott nyíltan. Ezzel voltaképpen közvetett segítséget nyújtott a görög nép harcához. 1941 márciusában mégis csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez, ami erős népi tiltakozást váltott ki az országban. A fasiszta hatalmak kísérletet tettek Jugoszlávia bevonására is, itt azonban a nép ellenállása elsöpörte a kormányzatot. Csakhogy a népi tiltakozás hullámával uralomra került új kormány sem készült fel komolyan az ellenállásra. A hitleri ötödik hadoszlop belsőleg akadályozta az ellenállás kibontakozását. Alig néhány nappal a német támadás után kikiáltották az „önálló" Horvátországot. Görögország is hamarosan letette a fegyvert. Bulgária ekkor nem avatkozott be a háborúba, nehogy ez felidézze Törökország hadbalépósét. A balkáni hadjárat késleltette a Szovjetunió elleni támadást. A háború kitörésének a pillanatáig a fegyveres ellenállás meghirdetése, vagyis a a hazai kormány elleni felkelés elszakította volna a kommunista pártokat a tömegektől, ezért nem kerülhetett sor erre. Csak 1941 júniusára—júliusára érett meg erre a helyzet. A fasiszta hatalmak kihasználták a balkáni országok közt meglevő nemzeti ellentéteket, a nemzetiségeket, többek közt a jónéhány országban meglevő német kisebbségeket. A bolgár kormány Makedónia vonatkozásában arra spekulált, hogy menekültek százezreinek vannak családi kapcsolatai a makedón lakossággal, ezzel igazolta a terület megszállását. Viszont a katonailag megszállt területet gyakorlatilag kiszolgáltatta a németeknek. A nacionalizmus révén így mindenütt sikerült elterelni a figyelmet a közös ellenségről. Az ellenállás mindegyik országban csak a Szovjetunió elleni támadás kirobbanása után indult meg. Az akcióegység alapvető feltételei a burzsoá társadalom antagonisztikus ellentmondásaiból következtek. A kedvező feltételek a szocialista forradalom objektív és szubjektív előfeltételeinek a részét alkották, a balkáni népek közös érdeke volt a bókéért, a nemzeti függetlenségért, a demokráciáért és a kollektív biztonságért vívott harc. A nemzeti érdekek védelmében vívott harc összekapcsolása a szocializmusért vívott harccal az akcióegysóg előfeltétele volt. A proletár internacionalizmuson, a munkásosztály vezető szerepén és a hazai nemzeti szabadságharcos és osztályharcos hagyományokon alapult. A kedvezőtlen feltételek viszont a tőkés uralom objektív és szubjektív feltételeinek a részei voltak, abból fakadtak, hogy a tőkés viszonyok uralkodtak a gazdasági és politikai életben és az ideológiában, a burzsoá reakció közös érdekeiből ós szovjet-ellenességóből következtek. A kormányzó körök nacionalizmussal és kommunistaellenességgel teli népellenes politikája kedvező talajt teremtett az imperialista agresszió számára. Végső soron ez a politika a nemzeti érdekek elárulásához és a kollaboráláshoz vezetett. Ezeknek a kedvezőtlen előfeltételeknek a leküzdése érdekében a haladó erőknek, élükön a kommunistákkal, sok ezer harcos életét kellett feláldozniok. A Görögország elleni olasz támadással már megindult az események menete, a kedvező és kedvezőtlen előfeltételek polarizálódása. Ez a folyamat április 6. és június 22. közt érte el csúcspontját. Az akcióegység előfeltételei most már elválaszthatatlanok voltak a katonai és politikai eseményektől. Megkezdődött az ellenállás, mint a nemzeti és társadalmi felszabadulás fegyvere. (Etudes Balkaniques 1970. 2. sz. 5—23. I.) N.