Századok – 1971

Történeti irodalom - Hoensch; Jörg. K.: Die Slowakei und Hitlers Ostpolitik (Ism. Tilkovszky Loránt) 1297/VI

1302 TÖRTÉNETI IRODALOM ban a német befolyásnak, s ezt az alkotmányos „példaadást" Magyarországon nem alaptalan aggodalommal figyelték. A németekkel legszorosabban együttműködő szlovák radikális nacionalisták befolyásának növekedésére Tiso féltékenyen reagált, de nem tanúsított velük szemben megfelelő határozottságot: tőle sem volt idegen a gondolat, hogy az állami önállóság a szlovák nemzeti fejlődés csúcsa, és tisztában volt a németek szerepével a szeparatista törekvések szításában. 1939 március elején, a prágai központi kormány Tisót eltávolító lépése nyomán, amikor Sivák dezignált miniszterelnök nem fogadta el megbízatását, az egyébként radikális, de az állami önállóságot drasztikus német sürgetésre azonnal kimondani vonakodó Sidor került a szlovák autonóm kormány élére. A mérsékelt Tiso viszont kész volt a radikális D'uréansky társaságában Hitlerhez utazni, aki nem hatástalanul figyelmeztette a szlovák önálló államiság kimondásának „soha vissza nem térő ragyogó lehetőségére", ellenkező esetben viszont Szlovákia felosztásának végzetes következményeire a szlovák nemzetiség szempontjából. Hoensch kész elismerni, hogy az önálló államiságot kimondó szlovák nemzetgyűlés többsége valódi önállóságot képzelt maga elé, de utal rá, hogy ez az adott körülmények közt csak illúzió lehetett. Erre vonatkozó érvelésében azonban nem különösebben meggyőző, hogy ez a fiatal állam a valódi függetlenségre irányuló reményeit 1938 novemberi, dél-szlovákiai érzékeny területvesztesóge miatt nem tudta megvalósítani. A szlovák állam, amelynek a német birodalomhoz való viszonyát a hírhedt „védelmi-szerződés" (Schutzvertrag) szabta meg, Hoensch érdekes összehasonlító fejtegetései szerint csupán látszat-szuverenitásával különbözött a cseh-morva protektorátustól. Ennek azonban mind Szlovákián belül, mind kifelé megvolt a maga jelentősége. Csatlósállamnak 1940 nyara óta tekinti; addig szerinte „csak" vazallus-állam volt, mint az akkori Magyarország is. A németektől függés mértéke és minősége azonban — s erre Hoensch nem utal, — számottevő: Szlovákia bábállam volt, ha e kifejezés alkalmazását a szerző kerüli is. Politikai berendezkedését és az európai „új rend" mintaállamaként betöltött szerepét kritikával illeti; gazdasági, szociális, kulturális viszonyait azonban anélkül érinti. A könyv zárósorai Szlovákia tragédiájának tartják, hogy a hitleri Németország, amelyhez oly szorosan kötődött, magával rántotta a bukásba. Holott Tiso Szlovákiájának bukása feltétele volt annak, hogy az önállóság hamis illúzióiból kijózanuló szlovák nép megváltozott társadalmi-gazdasági körülmények közt léphessen fel nemzeti jogaiért a helyreálló Csehszlovákiában. TILKOVSZKY LÓRÁNT