Századok – 1971
Folyóiratszemle - Borovoj; Sz. A.: A nagyburzsoázia és a cárizmus gazdasági kapcsolatai az imperializmus korszakában 1303/VI
FOLYÓIRATSZEMLE KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOKBÓL Sz. Ja. Borovoj: A nagyburzsoázia és a cárizmus gazdasági kapcsolatai az imperializmus korszakában Az 1917-es oroszországi forradalmak gazdasági-társadalmi és politikai előzményeinek kutatása napjainkban is aktuális feladat a szovjet történészek számára. Különösen az 50. évforduló alkalmából jelent meg nagyszámú publikáció, a téma legkülönbözőbb aspektusait világítva meg. A lenini forradalmi stratégia igazolásához nyújt újabb adalékokat a szerző, amikor a cárizmus mögötti osztályerők egyik komponensét elemzi. Bevezetésként utal arra, hogy a cikk témája Lenint is foglalkoztatta, s az ő útmutatásai, valamint az újabban feltárt gazdag forrásanyag teszik lehetővé a válaszadást arra a kérdésre, hogy 1905 után a monopolkapitalista viszonyok közepette hogyan maradhatott fenn a cárizmus politikai rendszere, s miben állt a burzsoázia szerepe. Megállapítja, hogy a XX. század elején Oroszországban a burzsoázia gazdasági súlya jelentősen nőtt ugyan, de politikai jelentősége ezzel nem állt arányban, ami széles rétegeit elégedetlenséggel töltötte el. A cárizmus továbbra is alapvetően a feudális elemeket őrző nemesi nagybirtok osztályérdekeit képviselte, de az új viszonyok közepette a burzsoázia gazdasági súlya és államérdekek a kapitalista fejlődést elősegítő intézkedésekre késztették. Az ellentmondásokat magában foglaló helyzet megértése érdekében Borovoj az oroszországi kapitalista fejlődés néhány sajátosságát említi meg. Rámutat az orosz állam különleges szerepére a tőkés vállalkozások létrejöttében, fejlődésében, fennmaradásában. Megállapítása, mely szerint Oroszországban tiszta formájában hiányzott a kapitalizmus szabadversenyes szakasza, újszerű és a sajátosságok megértését nagyban elősegíti. A protekcionizmus, az állami dotációs politika, az Állami Bank tevékenysége nagyban hozzájárult ahhoz, hogy egyes iparágak és vállalatok monopolhelyzetet élvezzenek. Példaként az uráli fémipart említi, amely állami segítség nélkül tönkrement volna a XIX. század utolsó harmadában. Az állami gazdaságpolitikának ez a kapitalizmust fejlesztő hatása a monopolkapitalista szakaszban is érvényesült, de ellentmondásosan, mert egyes, a kincstárnak termelő iparágak szűk tőkéscsoportjának monopolhelyzetét erősítette, nem serkentette kellően a technikai fejlődést, szűkítette a piacot. A cári kormányzat cukor-vám politikája például egy hazai nagybirtokos-nagytőkés csoport monopolhelyzetét biztosította. Az adópolitika, a csődbejutott vállalatok kölcsönnel való ellátása, a hadiipari és egyéb állami megrendelések jelentették azokat a szálakat, amelyek a cárizmus politikai rendszerét a nagyburzsoáziával összekapcsolták. Az állam különleges gazdasági szerepe a cárizmus bürokratikus apparátusa révén is érvényesült, amely féltékenyen őrizte a gazdaságpolitika irányításából eredő pozícióit. Természetesen a kormányzat differenciáltan kezelte a burzsoáziát, s ezen belül a nagyburzsoáziát. A szerző szerint nem helyes az orosz kapitalizmus soknemzetiségű jellegéről beszélni (mint ezt Ljascsenko tette), mert az orosz állam forradalom előtti rendszere elsősorban a nagyorosz burzsoáziával fonódott össze. Ez a nemzetiségi és „réteg"politika eredményezte, hogy a kormányzattal szorosabban összefonódott nagyorosz 12*
