Századok – 1971

Történeti irodalom - Új könyvek az angol reneszánszról és polgári forradalomról (Ism. Frank Tibor) 1288/VI - Utazás a régi Angliában (Ism. Frank Tibor) 1288/VI

1290 TÖRTÉNETI IRODALOM A tengeri uralom problémaköre alkalmat ad a szerzőnek, hogy bemutassa külkereskedelem és kalózkodás államilag támogatott és államot lámogató érdekszövetségét, amely éppen az állam érdekében került a későbbiekben felszámolásra. Tanulságos alfejezet foglalkozik az angol társadalom átrétegeződésével. Makkai sorraveszi a társadalom minden fontosabb rétegét és megvizsgálja gazdasági helyzetüket, társadalmi körülményeiket, politikai súlyukat és életviszonyaikat. Különösen érdekes annak bemutatása, hogy a kor embere megérezte a társadalmi struktúra lassú átalakulását, de csak jóval később értette meg: új társadalom van születőben. Az I. fejezet végén a szerző a bontakozó új és az átalakuló régi harcát ábrázolja. Az abszolút monarchia angol válfajának sajátosságait taglalja itt, korona és parlament jogairól, királyi praerogatíva és szokásjog konfliktusairól, az abszolút monarchia gazdaság* és társadalompolitikájáról ós még egy sor fontos kérdésről is szólva. Makkai érvelése meggyőzően bizonyítja, hogy míg egyfelől kiszélesedett az abszolút monarchia társadalmi bázisa a pénzemberek befogadásával, addig a „piacon és piacról" élők kitörése a feudális rendszer kereteiből egyre fenyegetőbb lehetőséggé vált, és a polgárosodó középréteg vallási és jogi természetű érveket is talált a feudális uralkodó osztály elleni harcához. A Stuart-idők kezdetén a világi értelmiség már nem volt hajlandó az abszolút monarchia védelmére. Amikor I. Jakab az egyházi értelmiségre kísérelt támaszkodni, kiderült, hogy a radikálisabb protestáns tanok aláaknázták az államegyházat. A fejezet I. Jakab abszolutista kísérletének, majd a parlamenttel folytatott királyi küzdelemnek az elemzésével zárul. Makkai szavaival: „Az abszolutizmus csődje egyben az angol reneszánsz alkonya is volt. ... A reneszánsz hősök korszaka visszahozhatatlanul elmúlt. Helyette egy új társadalmi mentalitás terjedt és követelt magának egyeduralmat: a tőkés polgárság józan, minden tüntető heroizmustól mentes, munkát és nem kalandot, takarékosságot és nem fényűzést, szívós kitartást és nem vakmerőséget hirdető életfelfogása . . ." (109. 1.). A könyv II. fejezete kétségkívül a tanulmány legnehezebb, de egyben talán legérdekesebb része: „Utópia és forradalom" címen eszme-ós tudománytörténeti áttekintést ad. A szerző (e folyóirat hasábjain megjelent) korábbi munkájának anyagára épül a fejezet első két része, a puritanizmusról és a természettudományról írott finom elemzés. Először arra keres választ, hogy milyen eszközökkel készítette is elő a puritanizmus az angol társadalom tömegeit politikai céljaik elérésére, azaz milyen szerepet játszott a puritán ideológia a társadalmi átalakulásért folytatott küzdelemben. Makkai az angol puritanizmust mint az európai reformáció „végső eleven hajtását" fogja fel, és a puritán gondolkodás problematikája mindvégig az európai reformáció kérdéskörének szélesebb kereteiben jelenik meg. A feldolgozás így nemzetközi távlatot, az olvasó pedig a bonyolultabb vonatkozások megértéséhez biztos fogódzó-pontokat is kap. A puritán ideológiával párhuzamosan tárgyalja Makkai a természettudományos világnézet kialakulását. Előbb az új világkép eredetét követi nyomon, majd technikai fejlődés és természettudomány viszonyát taglalja. A XVI —XVII. század három nagy angol természettudományos elméjének, Gilbertnek, Harveynak és Baconnek életművét és gondolatrendszereit ismertetve bepillantást enged a korabeli tudományos gondolkodás műhelyeibe is. A középkori világkép elleni harcban együtt mutatja be a puritanizmust és a természettudományt, hogy nyomban figyelmeztessen: vallás ós tudomány közel került ugyan egymáshoz a deizmusban, ám útjaik ezután elváltak — új világkép született. A II. fejezet a XVII. századi államelmélet formálódását, politikai teória és politikai gyakorlat viszonyát, illetőleg a modern államelmélet megalapozóinak művét ismertető fejtegetésekkel ér véget. Az előzőekben jól bevált módszert követve a szerző itt is az európai előzményekből vezeti le, azokhoz viszonyítja az angol politikai gondolkodás eredményeit, és azokat mint az európai reneszánsz és reformáció szellemi termékeinek