Századok – 1971

Történeti irodalom - Új könyvek az angol reneszánszról és polgári forradalomról (Ism. Frank Tibor) 1288/VI - Utazás a régi Angliában (Ism. Frank Tibor) 1288/VI

TÖRTÉNETI IRODALOM 1291 továbbfejlesztését, helyi viszonyokra való átszabását értékeli. A gondolatsor Hobbes, Winstanley és Harrington államelmóleti munkásságának ismertetésével zárul. A fejezet amellett, hogy magas szintű összefoglalást ad az újkor hajnalának angol gondolkodásáról, sok eredeti szempontot kínál a külföldi szakirodalom tanulmányozásához, ós eddig nem hangsúlyozott, vagy éppen fel sem tárt összefüggésekre is nem egy esetben fényt vet. A könyv első felének értékelésekor ki kell emelnünk, hogy a tanulmány nagy gonddal megírt, egységes egész; a fejezetek rendje messzemenően illeszkedik a történeti fejlődés logikájához, az egyes részek világos összefüggésben állnak egymással és emellett élvezetes olvasmányt is nyújtanak. Mindezek mellett jót tett volna a munka egyensúlyának, ha a gazdaságtörténeti alapozás kiegészül a XVII. századi fejlődésnémely sajátosságának figyelembevételével, a forradalom kitörésének és lefolyásának gazdasági természetű aspektusaival. Emellett — a sorozat más köteteihez hasonlóan — ez a tanulmány is az olvasó (bizony sokszor hézagos) köztörtóneti ismereteire épít, s így csak utalásszerűén hivatkozik a politikatörténet fontos mozzanataira. A kötethez csatolt kronológiai tábla e vonatkozásban csak pótol, de nem helyettesít egy akár csak tőmondatokban vázolt, rövidre fogott általános történeti összefoglalást, ami segítene a könyv heterogén összetételű olvasóközönségének a társadalom és ideológia nem egyszerű kérdéseinek megértésében. A könyv második fele Hankiss Elemér előadásában a korszak irodalmi és művészeti fejlődésének árnyalt, sokszínű rajzát adja. Magyar nyelven, mint mondottuk, ez ideig csak a legnagyobb alkotók pályájának elemzése állott az olvasók rendelkezésére; irodalomtörténeti szintézis az angol irodalomról csak most van előkészületben, az iskoláról, a képzőművészetről ós a zenéről pedig a korszak vonatkozásában szinte kizárólag csak angol nyelvű szakirodalomra volt utalva az érdeklődő. így a könyv második fele is sok vonatkozásban újszerű feladat elé állította szerzőjét, aki szóleskörű ismeretanyagot finom tollal feldolgozva a korszak másik arculatával egészítette ki a Makkai László által adott képet. Hankiss két fejezetének központjában az irodalom reneszánsz virágzásának, az egyes műfajok sajátos fejlődésének és problémáinak, illetve a kiemelkedő alkotók életútjának és alkotásainak bemutatása áll. A III. fejezet a XVI. század kultúráját tárgyalja. Az Erzsébet-kori világkép kialakulásából indul ki, érintve az angol humanizmus és reneszánsz jellegzetes problémáit. Érzékletes és találó képet ad a reneszánsz kor angol iskoláiról, egyetemeiről, majd röviden vázolja az egész társadalom tudatát formáló papságnak a szószékekről kifejtett tevékenységét. Ezt követik azok az alfejezetek, melyekben Hankiss irodalom-szociológiai elemzést ad könyv és írók, irodalom és közönség XVI. századi viszonyáról, jellegzetességeiről. Rendkívül érdekes módszert választott Hankiss a XVI. századi irodalom termékeinek, eredményeinek bemutatására. A sokféle alkotást mint különféle társadalmi rétegek elvárásainak, igényeinek teljesítését, kielégítését tekinti, és a társadalmi rétegződés szerint csoportosítja. Az irodalom ilyen módon messzemenően mint társadalmi jelenség, illetve társadalmi termék kerül tárgyalásra, és így a fejezet hasznos kiegészítő ismereteket nyújt társadalomtörténeti vonatkozásokban, amellett, hogy alapos áttekintést ad a század irodalmának történetéről. Különösen jól sikerült az irodalom és az udvari nemesség kapcsolatának ábrázolása, ahol remekbe szabott esszé rajzolja meg a reneszánsz költészet sokféle arculatát. A gazdagon illusztrált, igényesen megfogalmazott alfejezet egyike a könyv legszebb, legtanulságosabb részeinek. A teljesítmény nagysága és társadalmi szerepe szerint szán a szerző rövidebb időt a zene és a képzőművészet, hosszabbat a színház problémáinak ismertetésére. Érthetően ez utóbbinak szentel elsősorban figyelmet, hiszen — másokkal együtt —