Századok – 1971

Történeti irodalom - Intyernacionaliszti Trudjacsihszja zarubezsnih sztran – ucsasztnyiki borbi za vlaszty szovjetov (Ism. Józsa Antal) 1280/VI

TÖRTÉNETI IRODALOM 1283 A török, az iráni, a kínai, koreai és más nemzetiségű internacionalisták szervezkedéséről és harcáról csak az összefoglaló fejezetekben olvashatunk. Az utolsó fejezet először nyújt átfogó képet az internacionalisták katonai szervezéséről. Ebben megismerjük többek között azt a folyamatot, amikor a volt hadifoglyok nemzeti alapon való toborzását a nemzetközi elvek szerinti szervezés váltja fel. Betekintést enged a fejezet szerzője a Vörös Hadsereg azon szerveinek a történetébe, melyeket közvetlenül az internacionalista alakulatok szervezése céljából hoztak létre. A könyv írói elismerik, hogy nem volt alkalmuk az internacionalisták ukrajnai, Volga-menti, közép-ázsiai és távol-keleti katonai és politikai szerepét érdemben tárgyalni, s erre egy következő munkájukban térnek majd ki. A kutatások szervezésének és eddigi eredményeinek következményeként — a pártszervezetek kialakulásának, tevékenységének pontos, a mozgalom nehézségeit, ellentmondásait bátran és tárgyilagosan ismertető részek és az internacionalisták katonai tevékenységét mozaikszerűen tárgyaló alfejezetek között aránytalanságot fedezhetünk fel. Hiányzik az alapkutatás, a nemzetközi alegységek, egységek története. Zászlóalj-, ezred-, dandártörténetek eddig csak igen kis számban készültek el. Az alakulatok személyi állományának változásai, összetétele, beleértve a nemzetiségi összetételt nem igen képezték kutatás tárgyát. Nem egyszer elsikkad az a tény, hogy az internacionalisták tekintélyes része — ha nem éppen a többsége — nem kimondottan nemzetközi katonai egységekben teljesített szolgálatot. A polgárháború veteránjai bajtársi köreinek az internacionalisták létszámára, nemzetiségi összetételére vonatkozó becsléseit az eddigi kutatások nem módosították, pontosabb összesítő adatokkal — melyek a nagymérvű fluktuációt is figyelembe veszik — még nem rendelkezünk. Megnyugtató választ csak a szovjet fegyveres erők összetételének komplex vizsgálatától várhatunk. Igaz, hogy a volt hadifoglyok, menekültek, külföldi munkások — mint ezt a szerzők gyakran hangsúlyozzák — általában önkéntesen jelentkeztek szolgálatra a szovjet fegyveres alakulatokba, mégis a polgárháború egyes szakaszaiban előfordult a hadifogoly legénység egy részének a mozgósítása is. Minthogy 1918 nyarán Szibériában a csehszlovák hadtest ellenforradalmi parancsnoksága több esetben mozgósította a szláv és román hadifoglyokat, ennek ellensúlyozására az egyes táborokban sor került a magyar, az osztrák és a német munkás és paraszt hadifoglyok mozgósítására is. 1919. május 8-án a Magyar Tanácsköztársaság Forradalmi Kormányzótanácsa Kun Béla útján elrendelte minden 18. és 45. év közötti magyar munkás és alkalmazott mozgósítását Oroszország és Ukrajna területén.1 A lengyel és csehszlovák internacionalistákról szóló fejezetekben a szerzők sikeresen oldják meg a nemzeti kérdéssel kapcsolatos bonyolult problémákat. A magyar nemzetköziekről szóló összefoglalóban külön hangsúlyt kap, hogy a forradalmi hadifogoly szervezkedés vezetői azok soraiból kerülnek ki, akik már a háború előtt aktív részesei voltak a hazai munkásmozgalomnak, ugyanakkor az őket követő tömegek közvetlen osztály- s hadifogolyélmények révén jutnak el a szovjethatalom támogatásához. Követi a főbb területeken, így az agrárkérdésben, a breszt-litovszki béke értékelésében a magyar kommunista csoport eszmei fejlődését, mely 1918 —1919-ben még nem tette teljesen minden vonatkozásban magáévá a lenini tanításokat. A breszti békét elutasító álláspontjuk ad magyarázatot arra, hogy kezdetben a baloldali eszerek is kapcsolatot ke-1 A magyar munkámozgalom történetének válogatott dokumentumai. 1919 március — 1918 augusztus. VI/B. köt. Budapest, Kossuth Könyvkiadó. 1960. 585. 1.