Századok – 1971

Történeti irodalom - Angelov; Dimitár: Bogomilsztvoto v Bálgarija (Ism. Niederhauser Emil) 1284/VI

1284 TÖRTÉNETI IRODALOM restek velük. Lenin személyesen segített a magyar és osztrák internacionalista vezetőknek, hogy felismerjék az eszerek kalandor célját. Az ismertetett mű, melyet a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Kiadója, a „Gondolat" (Miszl) bocsátott közre, méltó helyet foglal el a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója alkalmával megjelent kiadványok sorában. A Szovjetunióban és a szocialista országokban folyó kutatások eredményeinek első átgondolt szintézise, mely hosszú ideig kézikönyve lesz az oroszországi forradalmak, a polgárháború, valamint a magyar, a lengyel, a finn, a csehszlovák, a román, a német, a bolgár, a francia, az angol, az amerikai, a kínai, a koreai, az iráni kommunista mozgalom története iránt érdeklődő olvasónak és történész szakembernek egyaránt. Méltó emléket állít a szocializmusért nemzetközi méretekben folyó harc Oroszországba került névtelen ós neves harcosainak, a lengyel Feliks Dzerzinskinek, az amerikai John Reednek, a magyar Kun Bélának, Jancsik Ferencnek, a cseh Arnoát Kuzelának, a délszláv Daniló Serdiének és sok más — nem egy esetben méltatlanul elfelejtett — internacionalistának. JÓZSA ANTAL DIMITAR ANGELOV: BOGOMILSZTVOTO V BÂLGARIJA (Szofija, Nauka i Izkusztvo. 1969. 562 1.) A BOGOMILIZMUS BULGÁRIÁBAN A bolgár marxista történettudomány vezető személyiségének, Angelov professzornak, a szófiai egyetem bizantinológusának és a középkori bolgár történelem kiváló szakértőjének ez a munkája egy régebbi publikációjának (ismertetését ld. Századok 1963. 97. évf. 4. sz. 889 — 890. 1.) újabb, bővített és átdolgozott változata. Az új kiadás nemcsak abban tér el az elsőtől, hogy a közben eltelt közel egy évtized (az első munka 1961-ben jelent meg) szakirodalmát, sőt néhány újabban publikált itáliai vagy francia forrást is feldolgoz és kritikailag értékel, néhány kérdésben jóval részletesebb is az első szintézisnél. így külön fejezetet szentel annak, hogyan tükröződik a bogomil tanítás a bolgár folklórban, s néhány népi elbeszélés elemzésével kimutatja, hogy itt a bogomil és a pravoszláv elemek keverednek, a bogomil hatás is az alapvető mérsékelt dualista hatást tükrözi (amely tehát a jó és a rossz princípiumát nem tartja egyenrangú örök elveknek, hanem a hagyományos keresztény felfogásra emlékeztetve, a rosszat másodlagosnak tekinti). A legrészletesebb átdolgozáson és bővítésen a munka utolsó fejezete ment át, amely a bogomilizmus történetét tárgyalja a XI. századtól Bulgáriában és más országokban. Itt jóval részletesebben mutatja be a nyugati bolgár állam helyzetét a X—XI. század fordulóján (s ezzel vitatkozik azokkal a jugoszláv oldalról felvetett nézetekkel, hogy itt makedón államról volt szó), Bizánc-ellenes küzdelmeit, s az ekkor működő Jeremiás pap, apokrif írások szerzője egyik elbeszélését elemezve kimutatja ebben is a bogomil hatást. Ugyancsak bővebben elemzi a bogomil tanítás hatását az észak-itáliai és dél-franciaországi kathar és albigens mozgalomban, kitérve ezeknek a mozgalmaknak a fő kérdéseire is. Bár ezekben a mozgalmakban a XII. sz. második felében, amikor feltűnnek, az abszolút dualizmus az uralkodó, mégis elismerik a bulgáriai származású tanítók vezető szerepét, így a Toulouse közelében San Felix de Caramanban tartott zsinaton is. A negyedik keresztes hadjárat különösen nagy szerepet játszott a bogomil tanítás elterjesztésében, a XIII. század első felében már a nyugati eretnekmozgalmakban