Századok – 1971

Történeti irodalom - Intyernacionaliszti Trudjacsihszja zarubezsnih sztran – ucsasztnyiki borbi za vlaszty szovjetov (Ism. Józsa Antal) 1280/VI

1280 TÖRTÉNETI IRODALOM INTYERNACIONALISZTI. TRUDJASCSIESZJA ZARUBEZSNIH SZTRAN — UCSASZTNYIKI BORBI ZA VLASZTY SZOVJETOV. INTERNACIONALISTÁK. KÜLORSZÁGOK DOLGOZÓI, AKIK A SZOVJETEK HATALMÁÉRT VÍVOTT HARCBAN VETTEK RÉSZT (Izdatyelsztvo Nauka, Moszkva. 1967. 510 1.) A gondosan szerkesztett kiadvány segítségével a világháború folyamán Oroszországba került külföldi állampolgároknak — köztük a központi hatabnak cári fogságba esett katonáinak és tisztjeinek — az októberi forradalom után tömegméretekben kibontakozó szocialista, a lenini tanításokat magáévá tevó mozgalmaival ismerkedhetünk meg. A széles és rangos szerzői kollektíva munkáját összefogó szerkesztőbizottság a témát legjobban ismerő tudósokból került ki. Köztük találjuk A. Ja. Manuszevics mellett M. A. Birmant, A. H. Klevanszkijt és I. A. Herenovot. A bevezető indító gondolatként összehasonlítást tesz a Párizsi Kommün és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom között. Míg az előzőnek harcaiban más népek forradalmárai közül csak egyesek, a francia fővárosban élő külföldi munkások ós emigránsok vettek részt, addig 1917 — 1921 között orosz földön százezreket megmozgató szolidaritással, a munkás-paraszt hatalom tömeges támogatásával állunk szemben. A könyv megállapítása szerint megközelítően öt millió külföldi állampolgár tartózkodott orosz földön a cárizmus megdöntésének és a szocialista forradalomnak előestéjén. A proletariátus és a burzsoázia, a parasztság és a földbirtokosok éles osztályharca közepette, különösen azokon a területeken, ahol a menekültek, a hadifoglyok és a külföldi munkások éltek, nem volt elhanyagolható, hogy az ideiglenes lakosság — a szerzők ezt a terminológiát alkalmazzák, — kihez csatlakozik, a forradalom vagy az ellenforradalom politikai hadseregét növeli. A mű jelentős előrelépés a szovjet és a szocialista országok történelmi irodalmában, nem csupán az újonnan feltárt adatok közlésével, hanem szemléletében is. Eddig az internacionalisták oroszországi politikai és katonai szerepéről a történészek sok esetben elnagyoltan, a tényleges problémákat leegyszerűsítve, vagy gyakran elhallgatva, a proletárszolidaritás felemelő ós lelkesítő tényeiről összefüggésükből kiragadva, a politikai harc, a katonai események dinamikájának bemutatása nélkül írtak. Ezúttal az egyes fejezetek szerzői a lengyel, a csehszlovák, a jugoszláv, a magyar, a román, a német stb. történelmet legjobban ismerő szovjet szakemberek (J. A. Manuszevics, A. H. Klevanszkij, M. A. Birman, T. M. Iszlamov, V. M. Rozskó, I. M. Krivoguz, I. Sz. Poljanszkij) ós a témán régóta eredményesen dolgozók (V. R. Kopilov, L. I. Zsarov, B. B. Medvegyev, L. M. Zak, V. V. Zelenyin, M. M. Koronyen, P. Ja. Civlina, L. P. Karlov) közül kerültek ki, akik — bár néhány részletkérdésben megállapításaikkal jvitatkozni lehet, — a kis terjedelemben, mely rendelkezésükre állt, feladatukat, a történelmi hűséghez ragaszkodva, színvonalasan, elméletileg helyesen oldották meg. Komoly nehézséget jelentett a munka tematikájának, szerkezetének kialakítása. Az a tény, hogy 1918 őszén Ausztria-Magyarország önálló nemzeti és többnemzetiségű államokra szakadt, s az internacionalisták történetének feltárását néha még mesterkélten is sokáig nemzeti keretek közé szorították, zavarta a szerzők végső koncepciójának kialakítását. A soknemzetiségű osztrák-magyar hadsereg katonái ós tisztjei között kibontakozó forradalmi mozgalmat azokban a fejezetekben sikerült a legjobban ábrázolni, ahol az egyes nemzetiségek politikai és katonai mozgalmait, a nacionalista és internacionalista,