Századok – 1971

Történeti irodalom - Mérei Gyula: A magyar októberi forradalom és a polgári pártok (Ism. L. Nagy Zsuzsa) 1268/VI

1268 TÖRTÉNETI IRODALOM gazdaság kapcsolatait a Festetich-uradalmakkal, — nem meríti ki az e kapcsolatból adódó lehetőségeket. Munkája azonban még így is mindeddig a legteljesebb tanulmány a Georgikonról, amely nemcsak nélkülözhetetlen, hanem — ebben biztosak vagyunk — kézikönyvvé vált. GUNST PÉTER MÉREI GYULA: A MAGYAR OKTÓBERI FORRADALOM ÉS A POLGÁRI PÁRTOK (Budapest, Akadémiai Kiadó. 1969. 215 1.) A politikai pártok történetének feltárásában történetírásunk még ma is elmaradt a követelmények mögött. Noha biztató munkálatok megindultak már e téren, s bizonyos eredményeink is vannak, a hiányokat és feladatokat elsősorban a polgári pártok vonatkozásában érezzük. Mérei Gyula így aktuális témához nyúlt, amikor a polgári pártok helyzetét, működését vette vizsgálat alá, mégpedig egy sajátosan bonyolult helyzetben, a polgári demokratikus forradalom idején. Igaz, e történeti szakasz igen rövid, problematikája azonban a XX. századi magyar történet kulcskérdéseit foglalja magában. A kötet tulajdonképpeni kérdése az, milyenek voltak a polgári demokrácia hazai erői ós politikai szervezettségük; a polgári pártok hogyan foglaltak állást az 1918 őszén feltornyosult feladatokkal szemben. A választ erre olyan módon adja meg, hogy 1918 október végétől indítva az eseménytörténetet, annak fordulataival kapcsolatban ismerteti az egyes pártok állásfoglalását. A kötet kétharmadát ez a részletekben, adatokban igen gazdag rész tölti ki. A továbbiakban közli a legfontosabb pártok eddig kiadatlan programját, több esetben a változatokat, módosításokat is. Ez a gyűjtemény igen jó szolgálatot tesz a korszakkal foglalkozóknak. Annak ellenére, hogy a polgári demokratikus forradalom időszakának ma már bőséges irodalma van, hogy megjelent Hajdú Tibor összefoglaló monográfiája, Mérei kötete sok tekintetben ad új anyagot (pl. a Polgári Radikális Párt esetében), felhívja a figyelmet eddig meglehetősen mellőzött politikai pártokra, csoportosulásokra (Szociális Ipargazdasági Párt, a keresztényszocialista szervezetek). Igen tanulságos Bethlen NEP-jének, a Nemzeti Egység Pártjának és programjának bemutatása. Nem különben szerzőnek az a törekvése, hogy jelezze, az egyes pártok programjára milyen, főként külföldi nézetek, politikai gondolkodók hatottak. Sok részlettel gazdagítja ismereteinket Károlyi Mihályról és Jászi Oszkárról. Ez utóbbi jelentőségét növeli, hogy az eddigi irodalom Jásziról, a polgári demokratikus gondolat kiemelkedő képviselőjéről éppen a polgári demokratikus forradalom szakaszában, felettébb szegényes képet adott. A szerző figyelme a fővárosra, a pártok központjaira, vezető alakjaira összpontosul, a vezető figurákat, csoportokat, azok nézeteit és nézetkülönbségeit állítja az előtérbe. Éppen ezért a kötet sok hasznos ösztönzést adhat a helytörténeti kutatások számára, a vidéki jelentősebb politikai centrumok pártviszonyainak kutatására ós feltárására. A könyv legfőbb erényét jelentő adatgazdagsága révén kap ismét hangsúlyt a demokrácia polgári erőinek gyengesége, a középrétegek „úri" megkötöttsége. Kitűnik viszont a programokból, hogy, legalábbis a polgári demokratikus forradalom küszöbén, ezek sok tekintetben korszerű követeléseket tartalmaztak, ugyanakkor, amikor alapvető problémák iránt érzéketlenséget, értetlenséget mutattak, vagy politikai naivságról, irrealitásról tettek tanúbizonyságot. Mindennek mélyebben fekvő oka, társadalmi meghatározottsága azonban nem válik olyan világossá, ahogyan azt a jelenség súlya, magyarázatának szélesebb alapokra