Századok – 1971

Történeti irodalom - Süle Sándor: A keszthelyi Georgikon 1797–1848 (Ism. Gunst Péter) 1262/VI

TÖRTÉNETI IRODALOM 1267 modernizálása jelentett, nem is beszélve arról, hogy egy önálló gazdaság esetében nyilvánvalóan más lett volna a bérmunka aránya is a robothoz viszonyítva, mint itt volt. Elvileg nem helyes tehát ezt a gazdaságot „középbirtokként" kezelni. De másról is szó van. A tangazdaság nemcsak oktató célokat szolgált, éppen a szerző adatai mondják el, mennyire nemcsak erről volt szó, hanem arról is, hogy az egyúttal a Festetich-uradalmak kísérleti gazdasága is volt, ahol rendszeresen kísérleteztek különféle vetőmagvakkal, állatfajtákkal, termelési eljárásokkal, gépekkel stb. Ebből a szempontból létesítése bízvást korszakalkotónak nevezhető. De mert az volt, nem ártott volna kicsit részletesebben ismertetni tevékenységének ezt az oldalát a monográfiában. Ugyancsak hasznos lett volna, ha a szerző, — éppen azért, hogy a hasonlítási alap azonos legyen, — a forrásaiban előfordult különféle területi egységeket közös nevezőre hozta volna, s vagy katasztrális holdban, vagy hektárban számolt volna. A munka jelenlegi formájában ugyanis már nem lehet ellenőrizni, s főleg: nem lehet elvégezni ezeket a számításokat. Igaz, egy helyütt a szerző megad egy kulcsot, de az így kapott lehetőséggel már ő maga sem él. S itt ismét visszakanyarodhatunk ahhoz, amivel kezdtük: a tangazdaságban folyó munka megítéléséhez elengedhetetlen lenne a többi Festetich-uradalom termelési színvonalának megfelelő ismerete. Nemcsak azért, hogy lemérhessük a különbséget, hanem elsősorban azért, mert csak e szint ismeretében lehetne eldönteni, milyen irányban, milyen célból kísérleteztek a tangazdaságban, tulajdonképpen mit akartak elérni e kísérleti üzemben. Kétségtelen, ez nem különösebben szükséges, ha megmaradunk a tangazdaság, mint a Georgikon bemutató műhelye leírásánál, amint azt a szerző teszi. Az ő felfogásában ez az üzem a Georgikon elszigetelt gazdasága volt, megfelelően a későbbi keszthelyi vagy debreceni főiskolai kísérleti üzemeknek. Ennél azonban sokkal többről van szó az adott esetben, s ez az, ami az előadásból szinte teljesen kimaradt. Ugyancsak halványra sikerült a georgikoni oktatással kapcsolatos korabeli viták bemutatása. A szerző itt is jelentős adatanyagot vonultat fel, s a vita szinte minden kisebb vonatkozására is kitér. Nem mutatja azonban be azt, hogy a vita lényege tulajdonképpen a Georgikon eredeti célkitűzése és a XIX. század 40-es éveire megváltozott körülmények diktálta igények körül forgott. A Georgikon gazdatiszteket és béreseket képzett a nagy uradalmak részére, akik pedig támadták, azok elsősorban „gazdákat" (középbirtokosoktól parasztokig) szerettek volna oktatásban részesíteni, s csak másodsorban gazdatiszteket. Ez a döntő nézetkülönbség húzódik meg a vitában, mintegy jelezve, hogy a Georgikon fennállásának félszázada alatt a mezőgazdaság tovább fejlődött, s a kapitalizálódás immár nemcsak a legnagyobb uradalmakban jelentkezett, hanem behatolt a középbirtokokra, sőt helyenként a fejlett paraszti üzemekbe is. Nem utolsó sorban külföldi példáktól sarkallva, lényegében ennek adtak hangot mindazok, akik a viták során a Georgikon helyett állami kézben levő tanintézmények felállítását szorgalmazták. Nem szeretnénk, ha az olvasóban téves kép alakulna ki Siile munkájával kapcsolatban. Az a hatalmas adatanyag, amit ő a Georgikonról felszínre hozott, összefoglalt és elénk tárt, a Georgikon történetének sok eddig ismeretlen vonását tárja elénk. Rendszerbe foglalta mindazt, amit lehetett: a tanári karról, a tanulókról, a tananyagról, a tankönyvekről, az érvényesített pedagógiai elvekről és módszerekről stb. Amit kifogásolunk, az tehát nem az anyag hiánya (ellenkezőleg, olykor-olykor kevesebb talán több lett volna), nem is csupán az, hogy lényeges mozzanatokra sokszor nem világít rá, hogy itt-ott kicsit naivan keresi a modern pedagógia elveinek és gyakorlatának nyomait a Georgikon tevékenységében, hanem az, hogy a szerző nem tudott úrrá lenni hatalmas adatanyagán, nem tudott tágabb horizontokra pillantani. Azt hiányoljuk, hogy nemcsak az európai összehasonlítást nem végezte elég körültekintően, de a magyarországi rokon intézmények tevékenységét sem vette figyelembe. S végül, hogy — bár kiemeli a Georgikon és a tan-