Századok – 1971

Történeti irodalom - Varga János: Jobbágyrendszer a magyarországi feudalizmus kései századaiban (Ism. Varga Endre) 1258/VI

TÖRTÉNETI IRODALOM 1259 ban és gyakorlatában a „földtulajdon és embertulajdon" elkülönült egymástól. Mint a szerző helyes jogérzékkel megfogalmazza, e rendszerben „a jobbágy elsődlegesen egy adott személy: a földbirtokos tulajdona, és elsődlegesen a földtulajdonos személyén keresztül jelenti egy adott birtok tartozékát. Következésképp nem is feltétlenül szükségszerű, hogy telkével együtt cseréljen gazdát." De nincs terünk, hogy hasonló módon ismertessük e terjedelmes munka gazdag anyagát, ahogyan a szerző végigkíséri a magyar jobbágyrendszer alakulását a XVII. század folyamán s a XVIII. században, Mária Terézia urbáriumának kibocsátásáig. Lehetetlen áttekintést adni a sokfelé ágazó tárgy — bár szilárd rendszerbe foglalt — egyes fejezetrészeiről, vagy akár egész fejezeteiről is. Meg kell tehát elégednünk annak hangsúlyozásával, hogy a szerző nemcsak a legfontosabb fejlődésvonalakat dolgozza ki, hanem a vizsgált korszak társadalmi struktúrájának minden rezdülését éber figyelemmel kíséri, s a jelenségek okát és összefüggéseit apró részleteikig igyekszik feltárni. A jobbágyság tömegein belül, még az örökös jobbágyság korában is, egyes személyek vagy vidékek stb. helyzete és lehetőségei tekintetében jelentős különbségek voltak. S az osztály történetének sodrában — mint az áradó folyóban keletkező fel- és lefelé ható, sőt ellentett irányú áramlások — szakadatlanul tartott bizonyos rétegek vagy embercsoportok felfelé emelkedése, legalább szabadköltözővó válása, vagy a röghözkötöttségbe visszasüllyedése. A szerző ezt a szüntelen mozgást, a jobbágy osztály szerkezetében végbement sok és sokféle irányú változást s az utóbbiak okát vagy magyarázatát — korok, vidékek és társadalmi elemek szerint lebontva, majd országos szinten összesítve, s a közép-és kelet-európai viszonyokkal is egybevetve — páratlan részletességgel fejti ki. Leírásából életszerűen, teljes dinamizmusában bontakozik ki a parasztság társadalmi struktúrája a maga belső áramlásaival. De pontos definíciót kapnak —, kár, hogy e definíciók megtalálását tartalommutató nem könnyíti meg — a jobbágytársadalom különféle kategóriái is (mint az örökös és a szabadköltöző jobbágy, a libertinus, a hajdú, a taxás, summás stb.) gazdasági, társadalmi és jogi szempontból. S itt e sorok írója, aki kutatásaiban a jobbágyság történetét a jogtörténet oldaláról közelítette meg, nem mulaszthatja el, hogy külön is kiemelje azt az intenzív figyelmet ós kiváló hozzáértést, mellyel a szerző a tárgy jogi vonatkozásai felé fordul. Példaként elég lesz talán, ha az 1608. évi 13. törvénycikkről szóló fejezetre hivatkozunk. Az összes jelenleg ismert szövegvariánsra kiterjedő alapos szövegkritika után, a szerző finom jogi elemzéssel állapítja meg a homályos fogalmazású tc. — a múltban s újabban is többféle módon értelmezett törvény • - valódi jelentését. Szövegmagyarázata rávilágít a törvény jelentőségére az örökös jobbágyság kialakulásának folyamatában, s így a második jobbágyság egész jogrendszerének megismeréséhez értékes adalékkal járul hozzá. De hivatkozhatunk azokra a lapokra is, ahol magának az örökös jobbágyság fogalmának kifejtése található. A szó különböző szempontokból történő vizsgálata, a kifejezés elemekre bontása után pontos magyarázatát kapjuk mind a fogalom, mind a vele megjelölt függőségi viszony jogi és gazdasági tartalmának, sőt az utóbbi módosulásainak is a történeti fejlődés során. E fejlődós végigkísérése egyébként a munka célkitűzésének lényegéhez tartozik, hiszen e tárgy alakulása a korszak jobbágyrendszerének legfontosabb, legjellegzetesebb vonásait mutatja meg. A hasonló példákat még hosszan sorolhatnánk. Ehelyett beérjük annak jóleső megállapításával vagy megismétlésével, hogy a szerző a társadalmi fejlődést teljes összefüggésében, annak minden vonatkozására, tehát a jogviszonyokra is kiterjedő figyelemmel vizsgálja. Érzékeli, hogy a feudáliskori magyar társadalom valóságos képe nem rekonstruálható a termelési viszonyoknak megfelelő jogrend s az utóbbi visszahatásainak a képbe belefoglalása nélkül. Gazdaság, társadalmi struktúra és jog összefüggése és kölcsönhatása — a társadalmi fejlődéshez képest visszamaradó feudális jog gátló hatását