Századok – 1971

Történeti irodalom - Rácz István: A hajdúk a XVII. században (Ism. Szántó Imre) 1260/VI

1260 TÖRTÉNETI IRODALOM észlelve — már a XVIII. század haladó gondolkodói előtt is tudatosulni kezdett. Kívánatos volna, hogy történeti irodalmunkban, főleg a szintézis jellegű művekben, az említett szempontok — úgy, mint az előttünk fekvő munkában — a kellő módon érvényesüljenek. Végül rá kell mutatni e munkának még egy jelentős érdemére. A szerző által felsorakoztatott adattömegben a korszak kutatói a legkülönfélébb tárgyakra találhatnak általuk is felhasználható utalásokat, s a felvetett újabb problémák további kutatásokhoz adnak ösztönzést, jelölnek meg konkrét feladatokat, Az utóbbiak közt kétségtelenül legfontosabb az, amit a kötet zárósorai tűznek ki. E feladat a korban itt lezárult tárgy folytatása, annak kidolgozása: „miként alakult e tájon a parasztság sorsa a felvilágosult abszolutizmus időszakától, majd hogyan következett be az örökös jobbágyság és általában a jobbágyrendszer megszűnése." Szeretnénk remélni, hogy ez a munka — és pedig a szerző avatott tollával — nemsokára valóban elkészül. Várjuk az újabb kötetet, melynek csatlakoznia kell az itt ismertetett munkához, hogy azzal együtt a magyar jobbágyság —mint osztály és mint társadalmi rendszer — történetének négy évszázadához szolgáljon alapvető forrásul. VARGA ENDRE RÁCZ ISTVÁN: A HAJDÚK A XVII. SZÁZADBAN (Acta Universitatis Debreeeniensis de Ludovico Kossuth nominatae. Series Historica VIII. 1969. Szerkesztette Szendrey István. Debrecen .Alföldi Nyomda. 1969. 240 1.) A hajdúság közel félezeréves múltra visszatekintő története a XVI—XVII. századi politikai, gazdasági és társadalmi életünk egyik igen lényeges, nem kuriózumként kezelendő, hanem az egész ország történetét érintő fontos kérdése. E nagy katona- és szegénylegényrétegek és mozgalmaik történetének feltárása igen fontos Magyarország XVI— XVII. századi történetének jobb megértéséhez. Történetírásunk csaknem egy évszázad óta foglalkozik a hajdúkérdéssel, melynek nagy irodalma van (vö. Császár Edit : A hajdúság kialakulása és fejlődése. Debrecen. 1932). A polgári törtónetkutatókat elsősorban a hajdúk katonapolitikai tevékenysége és a hét hajdúváros érdekelte. Általában nem ismerték fel a hajdúk társadalmi-politikai jelentőségét, s nem világították meg azokat az összefüggéseket, amelyek mozgatórugói voltak a hajdúpolitikának, — az osztályerőviszonyokat s a hajdútársadalom belső differenciáltságát, a nemzetközi és erdélyi, illetve a magyarországi politika kapcsolatait. Azzal a kérdéssel sem foglalkoztak behatóbban, hogy mi lett a XVI. századtól kialakuló vitézlő rend, továbbá a félig katonának, félig parasztnak számító hajdúság sorsa. A marxista történetírók a hajdúkutatás területén szép eredményeket értek el. Wittman Tibor és Benda Kálmán a hajdúkérdést a nemesi rendek uralmának a megszilárdulása, illetve a Habsburg-hatalom válságának felszámolása szempontjából vizsgálták. A Bocskai-szabadságharc katonai erejének szervezését, irányítását, anyagi ellátásának biztosítását Benda Kálmán és Nagy László monográfiáiból ismerjük. A már eddig is jelentős feltáró tevékenység azonban még mindig számos megoldatlan problémát hagyott maga után, amelyek a hajdúság történetének szintézisbe foglalását akadályozzák. Az eddig feltárt történeti forrásanyag még ma sem látszik elegendőnek ahhoz, hogy egy módszerében és szemléletében egyaránt modern hajdúmonográfia megírására sor kerülhessen.