Századok – 1971

Tanulmányok - Berend T. Iván–Ránki György: Az egyetemes gazdaságtörténet módszeréhez és felfogásához 3/I

4 BEKEND T. IVÁN - KÁNKI GYÖRGY' járó, a világgazdaságban döntő szerepet játszó vezető országok gazdaságának összességét jelenti. A többi területet vagy lényegtelennek tekintették a világ gazdasági fejlődésének egyetemessége szempontjából, avagy egyenesen a fő folyamatok megértését inkább zavaró, mint elősegítő sajátosságként kezelték, és ezért az egyetemes gazdaságtörténeti összefoglalásokból jórészt kihagyták. Az egyetemes gazdaságtörténet uralkodó értelmezésével szemben új metodológiai törekvés és fejlődés indult meg M. Bloch fellépésétől. A neves francia történész 1928-ban a Revue de Synthèse lapjain megjelent híres tanulmányában az összehasonlító történeti módszerben jelölte meg a világtörténet megismerésének mélyebb lehetőségeit, azt a módszert, ami képes az általánost és az egyedit megkülönböztetni, a fejlődés tényleges sajátosságait kiemelni, s ugyanakkor érdemleges elemzési kérdéseket megfogalmazni. Az öszszehasonlító módszer tehát az egyetemes gazdaságtörténet új értelmezésének kiindulása, amennyiben korántsem elégszik meg a fő utak, vagy tipikusnak nevezett folyamatok ábrázolásával, hanem éppen a különböző utak és típusok megkülönböztetésével és összehasonlításával (tipizálás), valamint kölcsönös egymásrahatásával törekszik teljesebb egyetemesség megragadására. Az öszszehasonlító módszer azonban csak a második világháború után, főként az ötvenes évektől honosodik meg, nyer valóban polgárjogot a gazdaságtörténeti kutatásban. Akkor, amikor a modern közgazdasági vizsgálatok, főként a növekedési elméletek fokozottabban alkalmazták a történelmi szemléletet. Az ötvenes évek témakörhöz kapcsolódó amerikai gazdaságtörténeti viták nagyjából a Bloch-i metodológia és az új közgazdasági elméletek kettős ösztönzéséből merítettek. Mindezen folyamatokkal egyidőben játszódik le, s a második világháború után, majd különösen a dogmatizmusból való kibontakozás ötvenes évek második felétől előrehaladó folyamatával jut jelentős állomásához a marxizmus történetszemléletéből a gyakorlati marxista gazdaságtörténeti komparatisztika kialakulása. A marxista történetfilozófia rendszerében ebben az összefüggésben különösen fontos szerepet játszó megkülönböztetés a történeti folyamatok általános, sajátos és egyedi menetéről már a marxizmus jegyében fogant első gazdaságtörténeti elemzések is az összehasonlító módszer fontos elemeit tartalmazta. Lenin korai gazdaságtörténeti munkássága, az orosz kapitalizmus sajátosságainak vizsgálata, a mezőgazdaság ún. amerikai és porosz útjának megkülönböztetése nemcsak lényeges kelet-európai fejlődési sajátosságok feltárását jelentette, de általános metodológiai értéket is megtestesít. Ez az elméleti kiindulás az ötvenes évek második felében, főként a sajátos kelet-európai folyamatok gazdaságtörténeti vizsgálata kapcsán új értelmezésű egyetemes gazdaságtörténeti kutatások indítékává vált. 1960-ban a Nemzetközi Gazdaságtörténeti Társaság első stockholmi kongresszusán, melynek összehívásában, alapító gondolatában önmagában is fontos szerepet játszott a komparatív vizsgálat igénye, már érvényre juthatott az egyetemes gazdaságtörténet korszerűbb értelmezése és térhódításának égető szükséglete. Az elmúlt évtized nemzetközi gazdaságtörténeti kongresszusai és különböző konferenciái ezután egyre inkább ezen új típusú összehasonlító analízis színtereivé és az új típusú Allgemeine Wirtschaftsgeschichte kialakulásának kilométerköveivé váltak. Az egyetemes gazdaságtörténet mai értelmezésében tehát az egyetemesség már egészen mást jelent, mint néhány évtizeddel ezelőtt.