Századok – 1971

A XIII. Nemzetközi történettudományi kongresszus - Lenin és a történelem 1251/VI - Mucsi Ferenc: Lenin és a történettudomány 1251/VI

1252 A MOSZKVAI TÖRTÉNÉSZKONGRESSZUS FELSZÓLALÁSAI fejlődéstör vényeiről). Ugyancsak jólismertek Leninnek a világgazdaság újabb fejlődési szakaszával foglalkozó művei, az a munkássága, amelynek eredményeként felvázolta az imperializmus anatómiáját és működési mechanizmusát, létrehozva ezzel a proletárforradalom új elméletének alapjait. Mindezek, ismétlem, közismertek, s rövidre szabott felszólalásomban nem is kívánok kitérni Lenin nagyobb történeti munkáira. Kevésbé ismerjük és hasznosítjuk Leninnek azokat a kisebb írásait, tanulmányait, amelyekben kora társadalmát elemzi, osztályerőviszonyait s ezek változásait méri fel. Napjainkban, midőn történetírásunk fejlődésében mindinkább előtérbe kerülnek a társadalomtörténeti kutatások s azok kvantitatív módszerei, Lenin ilyenirányú munkássága metodológiai tekintetben is felbecsülhetetlen segítséget nyújthat számunkra. Gondoljunk csak az oroszországi munkásosztály kialakulásával, összetételével, gazdasági és kulturális helyzetével foglalkozó elemzésekre, amelyeket Vlagyimir Iljics még a 90-es években végzett, részint hivatalos statisztikai adatok, részint saját kérdőíves kutatásai, felmérései alapján ! Különösen nagyfontosságúak Lenin felmérései a munkásosztály sztrájkmozgalmairól, politikai küzdelmeiről. Ezek alapos, sokszempontú statisztikai feldolgozása nemcsak megalapozta a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtti oroszországi munkásmozgalom történetének kutatását, hanem lehetővé tette Lenin számára azt is, hogy segítségével megalkossa a mozgalom történetének periodizációját, amely ma is tudományos alapul szolgál az oroszországi munkásmozgalom s általában a demokratikus mozgalmak történetének tanulmányozásánál. Éppen e vizsgálatok tették lehetővé Lenin számára, hogy tudományosan bizonyítsa a munkásosztály objektíven adott vezető szerepét a cárizmus ellen folyó küzdelemben. „Nézzük csak meg a munkások nyolcévi eztrájkmozgalrnának görbéjét ! És próbáljuk megrajzolni azt a görbét is, amely megmutatja, hogyan növekedett és hanyatlott általában az egész orosz felszabadító mozgalom ezekben az években. A két görbe tökéletesen fedi egymást ! Egyfelől az egész felszabadító mozgalom, másfelől a munkásmozgalom között a legszorosabb, megbonthatatlan kapcsolat áll fenn" (Lenin művei. 18. köt. Budapest, Szikra. 1955. 528. 1.). Ma is nagyjelentőségűek azok az elemzések, amelyeket Lenin a parasztság átalakulásáról, felbomlásáról végzett; fontosak mind a munkás-paraszt szövetség eszmój'ének kialakulása, mind pedig a fejlődő országokban folyó társadalmi-politikai küzdelmek jobb megértése szempontjából. Érdekesek és metodológiai tekintetben is igen tanulságosak Leninnek az oroszországi burzsoázia és a liberális nemesség összetételére vonatkozó számításai, a zemsztvó-statisztikák alapos feldolgozása, azok az elemzések, amelyek a nemesség rétegződését s a cárizmus osztálybázisának meghatározását szolgálták. Lenin minden esetben a fellelhető források összességót vizsgálta-vallatta; következtetései ennélfogva az akkor elérhető optimális megoldásokat nyújtották. Lenin történeti kutatási módszerei sok olyan elemet foglaltak magukba, amelyek jelentősége napjainkban kezd a történettudományi metodológiában általánosan elterjedtté, elfogadottá válni. Itt a már említett matematikai-statisztikai módszerekre gondolok, továbbá a Lenin által több esetben is alkalmazott szociológiai módszerekre, a komparatisztikára, a kvantitatív összehasonlítások mellett a kvalitatív egybevetésekre is. Egyáltalán: Lenin gondolatgazdagságára a társadalmi-történeti kérdések megközelítésében, megragadásában, a feldolgozás metodikájának sokszínűségére, sokoldalúságára. Ezek tanulmányozása, felhasználása mai kutatásainkban olyan feladat, amely csak javára válhat munkánknak. Befejezésül hadd szóljak néhány szót arról, hogy milyen területen, mely kérdésekben nyújt segítséget számunkra, magyar történészek számára Lenin munkássága a magyar történelem feldolgozása tekintetében. Itt mindenekelőtt az 1895. évi magyar mezőgazdasági statisztikára utalnék, amelyet Lenin sokoldalúan felhasznált a keleteurópai tőkés agrárfejlődés tipológiájának meghatározásakor. Az osztrák, a német, az