Századok – 1971
A XIII. Nemzetközi történettudományi kongresszus - Az orosz konzervativizmus a XIX. század második felében 1247/VI - Andics Erzsébet: A kelet-európai kozervativizmusról 1247/VI
A XIII. NEMZETKÖZI TÖRTÉNETTUDOMÁNYI KONGRESSZUS A Moszkvai Történészkongresszus magyar felszólalásaiból Az orosz konzervativizmus a XIX. század második felében A Moszkvai Történettudományi Kongresszuson 1970. augusztus 21-én került sor R. Pipes (Egyesült Államok) „Az orosz konzervativizmus a XIX. század második felében" című referátumának megvitatására. A vitában Andics Erzsébet akadémikus az alábbi hozzászólást tartotta: Andics Erzsébet: A kelet-európai konzervativizmusról A XIX. században a kelet-európai országokban — r nemcsak Oroszországban — érvényesülő konzervativizmust végső fokon gazdasági és társadalmi elmaradottságuk határozta meg döntően. A feudális intézmények és osztályok még nagy vitalitása, szívós ellenállása a polgáriasulással szemben egyrészt késleltette azt, másrészt a polgári fejlődésnek felemás, torz variánsát eredményezte. Olyan típusú polgári fejlődést, amelyet gazdasági, politikai és kulturális téren keresztül-kasul szőttek a feudalizmus jogi, társadalmi ós politikai maradványai. Ez az egyvelege a feudális maradványoknak és a kapitalista viszonyoknak rendkívül meglassította ezeknek az országoknak a fejlődését, a lakosság jelentős rétegei nagymérvű elnyomorodásához vezetett, rendkívül ellentmondásos, szociális konfliktusoktól különösen terhes, nehéz és fájdalmas útját mutatta a XIX. századi társadalmi fejlődésnek A kelet-európai „konzervativizmusnak" a XIX. században a társadalmi alapja tehát az itt élő népek megrekedettsége a fejlődésben. Ennek több évszázadra visszanyúló — általánosan ismert — okairól itt nem akarunk beszélni, hanem arra szeretnénk rámutatni, hogy ebből a szempontból a XIX. század első fele, különösen a 30 — 40-es évek milyen kritikus szakasz ezeknek az országoknak a történelmében. Az ezidőben meggyorsult gazdasági fejlődés, a polgáriasulásban érdekelt, feudalizmus- és abszolutizmusellenes társadalmi erők megerősödése, a nemzeti és szabadelvű mozgalmak fellendülése hatalmas lehetőségekkel kecsegtette őket leinaradottságuk aránylag gyors behozására. A haladó törekvések sikertelensége, részbeni vagy teljes veresége 1848/49-ben azután meghatározta ezeknek az országoknak a további sorsát, helyét a XIX. századi Európában. Amikor azokról a hatalmi-politikai és gazdasági tényezőkről beszélünk, amelyek késleltették Kelet-Európában az abszolutisztikus és feudális viszonyok felszámolását
