Századok – 1971

A XIII. Nemzetközi történettudományi kongresszus - Az orosz konzervativizmus a XIX. század második felében 1247/VI - Andics Erzsébet: A kelet-európai kozervativizmusról 1247/VI

1248 A MOSZKVAI TÖRTÉNÉSZKONGRESSZUS FELSZÓLALÁSAI a XIX. században, akkor nem szabad elfeledkeznünk a társadalmi és politikai konzervativizmus olyan zászlóvivőjéről, mint aminő a 30 —40-es években az I. Miklós cár Oroszországával a legszorosabb szövetségben álló Metternich-i Ausztria volt. Nevezetesen nem szabad megfeledkeznünk arról a kizárólagos szerepről, amelyet Metternich osztrák államkancellár játszott e téren, teljes egyetértésben Miklós cárral (elődjót, I. Sándor cárt Metternich túl liberálisnak tartotta). Bár a Srbik nagy művében megrajzolt Metternich-kóppel alapvetően nem értünk egyet, el kell ismerni arra vonatkozó ítéletének megalapozottságát, hogy az osztrák államkancellár egyéniségének súlyával képes volt a társadalmi fejlődést évtizedekkel késleltetni azokban az országokban, amelyekre közvetlen befolyása volt. Metternich fennen hirdette, hogy Ausztriának a politikai és társadalmi status quo fenntartása terén missziója van, mégpedig európai missziója. Ő maga kötelességének tartotta, hogy egész államférfiúi működését e misszió minél következetesebb megvalósításának a szolgálatába állítsa. Az olasz és német egység konok ellenzője, a lengyelek szabadságtörekvéseinek buzgó elgáncsolója, aki a polgáriasult Angliáról és főképp Franciaországról azt jövendölte, hogy biztos vesztükbe rohannak, — a feudalizmus és abszolutizmus erőinek Európa-szerte való mozgósítása terén példa nélkül álló hatalmas szerepet töltött be. A Szent Szövetség lelke, majd a harmincas évek elején a münchengrätzi és berlini egyezményekkel annak újjáteremtője különös erővel szorgalmazta változatlanul az ellenforradalmi fegyveres intervenció elvének jegyében a legszorosabb szövetséget a bécsi ég szentpétervári kabinetek között. Ez rendkívül megnövelte mind a két abszolutista hatalom, mind a cári Oroszország, mind a császári Ausztria súlyát és befolyását, nem utolsósorban éppen a konzervativizmus jegyében, és végzetes kihatással volt egész sor keleteurópai nép további sorsára. Újabb kutatások bécsi, moszkvai, prágai és nem utolsósorban • magyarországi levéltárakban, feltárják a Habsburgok és Romanóvok, az abszolutista ' Ausztria és az abszolutista Oroszország, Metternich által létrehozott szövetsége messzeágazó politikai, rendőri és katonai kihatásának a kelet-európai progresszió szempontjából különösen kártékony voltát. A szövetség éle a legközvetlenebbül a lengyelek és a magyarok nemzeti törekvései ellen irányult. Ez utóbbi kérdésre vonatkozó kutatásaink, amelyek során különösen a Magyar Országos Levéltárban és a prágai Metternich családi levéltárban talált anyagok adtak sok újat, arról győznek meg, hogy Metternich, noha szerette hangsúlyozni — főképp bukása után —, hogy a Monarchia belügyeibe nem volt beleszólása, azokért nem felelős, évtizedeken át igen intenzíven foglalkozott a bécsi kormánynak nagy gondot okozó, a birodalom legsebezhetőbb pontját alkotó. Magyarország kérdésével; éppen a konzervatív álláspont védelme, a haladó nemzeti törekvések elleni minél hatékonyabb harc szempontjából. Az európai politikában fordulatot jelentő harmincas évek derekától kezdve Metternich a birodalmi kormányzat legfelsőbb szintjén a magyar ügyek fő irányítója lesz. Operatív rendelkezései, csakúgy, mint messzemenő elvi jelentőségű tervei, nemcsak terrorisztikus megtorló intézkedések, politikai korlátozások, de a hatékony gazdasági rendszabályok egész sorával is, a magyar polgári nemzetgazdaság és polgári társadalom kialakulásának megakadályozását, az erre irányuló politikai törekvések és mozgalmak elfojtását tartották fő céljuknak. E küzdelem szempont jából nagy jelentősége volt, hogy a Metternich-i kormányzat célkitűzései és a magyar nagybirtokos arisztokrácia törekvései összetalálkoztak. Ez utóbbi legtudatosabb képviselői, az ún. „újkonzervatívok" augalmazására Metternich átveszi tőlük a „konzervatív reformok' jelszavát. Kialakul az a sajátos helyzet, hogy a konzervativizmus képviselői időszerű jelszavakkal és módszerekkel igyekeznek — ez