Századok – 1971
Közlemények - Vuk Vinaver: Jugoszlávia és Magyarország a Tanácsköztársaság idején 1217/VI
1244 VUK VIN AVER vicini és Gömbös sem, akik áprilisban mentek Belgrádba. A magyarországi francia hadsereg parancsnoka, De Lobit megtiltotta, hogy fehér csapatokat alakítsanak Baranyában, és az emigránsokat Szegeden összpontosította. Protic visszautasította Pallavicini kérését (anyagi segítség, katonai egységek alakítása, fegyverszállítás, a területi követelések enyhítése).11 2 Az európai sajtó egyszer csak, május 19-én hírt adott arról, hogy magyar küldöttek érkeztek Belgrádba, ós Sándor régensnek felajánlották Szent István koronáját. Ez a hír terjedt egészen május 21-ig, midőn Vésnie követ Párizsban megcáfolta. A cseh követ is azt jelentette Belgrádból, hogy „fehér" magyarok tárgyalnak a francia parancsnoksággal és a jugoszláv kormánnyal.14 3 Hogy mennyire „jól" fogadták ezeket a küldötteket, az abból is látszik, hogy Zágrábban valamennyiüket letartóztatták, míg francia kívánságra ki nem jöhettek a börtönből. Az emigránsok erőteljes francia támogatása, amely május folyamán világossá vált, nem tetszett a belgrádi kormánynak. Midőn az ellenforradalmi magyar kormány megalakult, a francia parancsnokság kénytelen volt mentegetődzni a jugoszláv főparancsnokság előtt: ez nem a franciák műve. A főparancsnokság azt válaszolta, hogy nem fogja megengedni a magyar ellenforradalmároknak, hogy Jugoszláviában toborozzanak. A francia parancsnokság Aradról Szegedre helyeztette át az ellenforradalmi magyar kormányt. De Lobit ekkor utasítást kapott, hogy hozzon létre megegyezést a szegedi és a belgrádi kormány között, s június 13-án azt kívánta, hogy Horthy és Teleki menjenek Belgrádba. Ok június 20 26-én tárgyaltak Protic-csal és Gavrilovic-csal. A jugoszláv kormány megengedte, hogy a Dunától nyugatra magyar fehér hadsereget alakíthassanak, de csak akkor, ha Franciaország hozzájárul. Protic beleegyezett, hogy fogadja a szegedi kormány egy állandó képviselőjét is. D'Esperey, aki május 25-én Szegedre ment, fellelkesült, midőn hallotta, hogy milyen könnyen áthidalták a belgrádi és a szegedi kormány ellentétét. De Kalafatovic ezredes rögtön kiábrándította őt: Jugoszláviát Olaszország, Albánia ós Bulgária fenyegeti, s semmiféle jugoszláv csapatok nem fognak résztvenni egy esetleges háborúban, s a fehér hadsereg megalakulására is csak akkor kerülhet sor, ha nagy, általános háború indul Magyarország ellen. Ezzel egyetértett a külügyminisztérium is: fehér csapatok csak akkor alakulhatnak Jugoszlávia területén, ha általános támadásra kerül sor Budapest ellen. Ezért július 21-én Belgrádban újabb Teleki —Protié megbeszélésre került sor, s július 26-án a szegedi kormány újabb emlékiratban követelte három hadosztály alakítását Jugoszlávia területén a már létező nemzeti hadsereg segítségével. Ezt a főparancsnokság elutasította. Mindaz, amit a jugoszláv kormány a „fehérek" érdekében tett, abból állt, hogy a magyarországi emigránsokat Szegedre küldte, eltűrte a Bécsből Szegedre való átjárást, s néhány hasonló szívességet tett, de határozottan visszautasította a fehér kormány leglényegesebb kívánságát, hogy Jugoszlávia területén új fehér hadsereg alakuljon. 14. Az antant intervenciója ' ' 1919 májusában nyilvánvaló volt, hogy nagy francia—román hadművelet készül Magyarország ellen.14 4 D'Esperey június 25 — 27-én Szegeden elmondta Kalafatovic-nak, hogy a háborút már végleg elhatározták. 142 DASIP, FD 1147. Protic miniszterelnök jelentése Belgrádból 1919. ápr. 16-én. 143 AMZV, Beograd 1919. máj. 21., 6. 48. 144 Lord Hankey: The Supreme Control at the Paris Peace Conference. London. 1963. 167. 1.
