Századok – 1971
Közlemények - Vuk Vinaver: Jugoszlávia és Magyarország a Tanácsköztársaság idején 1217/VI
JUGOSZLÁVIA ÉS MAGYARORSZÁG A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IDEJÉN 1245 Ahogy közeledett a német békeszerződés aláírása, és várható volt Wilson visszatérése Amerikába, annál határozottabbak lettek a francia lépések annak érdekében, hogy hatalmukat ráerőszakolják Magyarországra. A jugoszláv kormány látta ezt a változást, és már kevésbé vonakodott, hogy részt vegyen az eljövendő intervencióban. Most a Muravidéket, Baranyát és Temesvárt kérte részvételének áraként. Június 29-én a félhivatalos „Samouprava" megkezdte a magyar kormány támadását. Franciaország váltotta fel Wilsont Jugoszlávia pártfogójának szerepében, és Belgrádban egyre fontosabbá vált, hogy meghallgassák Párizs kívánságait.145 A fordulat eléggé szemmellátható volt. Wilson június 29-én elutazott, és Franciaország szabadon érvényesíthette akaratát, különösen a német békeszerződés aláírása után Franciaország, amely a legyőzötteket meg akarta semmisíteni, szét akarta darabolni, és jóvátételekkel, klauzulákkal és szerződésekkel meg akarta őket gyengíteni, ekkor a Duna vidékére irányította politikáját, és ez az „energikus politika" hasznára vált Jugoszláviának, amely Párizsban védelmet kért Olaszország és a legyőzött Bulgária ellen. A Protié-kormány ezért egyetértett a Magyarországgal kapcsolatos francia elképzelésekkel, főleg mert lehetséges volt, hogy részvételét jól megfizetik. Protió azt kívánta, hogy a háborúban való jugoszláv részvételt fizessék meg — területi engedményekkel, Olaszországgal ós Bulgáriával szemben nyújtott védelemmel, és Románia ellenében tett szívességekkel. Mindazok, akik oly fenntartással fogadták az áprilisi francia ajánlatokat, most nagy lelkesedéssel magukévá tették a júliusi francia javaslatokat. Midőn Franciaország jugoszláv hadosztályokat kért Magyarország ellen, a jugoszláv kormány beleegyezett, hogy ad egy hadosztályt, de ezt az egyetlen egy hadosztályt igen nagy áron akarta megfizettetni : a francia védencek sorába való bekerüléssel, nemzetközi biztosítékok elnyerésével, a határok szavatolásával, új magyar és román területek annexiójával. Azt kívánta, hogy — annyi más előny mellett — meggyengítse Magyarországot, mint szomszédos, legyőzött államot. Ezért a július 11-i antant konferencián a párizsi jugoszláv küldöttség megígért egy hadosztályt. Clémenceau dühös lett, mikor meghallotta, hogy milyen drágán adja Jugoszlávia ennek az egy hadosztálynak a szolgálatait. Mivel Franciaország nem akarta, hogy Temesvár Jugoszláviáé legyen, a jugoszláv küldöttség július 16-án merész jegyzéket küldött: háborúba hívtok bennünket, s kizavartok Temesvárról ! Franciaország jóváhagyta a Muravidék birtokbavételét, de Temesvárét nem (a jugoszláv csapatoknak ki kellett üríteniük a várost, amelybe rögtön bevonult a román hadsereg). Áprilisban a kormány azt kérdezte: mire jó ez a háború, ha semmi haszonnal nem jár Jugoszláviára nézve, s júliusban beleegyezett a háborúba, hogy érdemeket szerezzen és új területekhez jusson. Újvidéken július 13-án úgy értesültek, hogy a magyar csapatok hamarosan támadni fognak a Tiszánál; erre sor is került július 20-án. A jugoszláv csapatok egy lépést sem mozdultak, bár az expediós hadtest készenlétben volt. Midőn a román csapatok elfoglalták Budapestet, a baranyai helyőrség parancsnoka, Öolakantié ezredes befogadott 4000 vörösgárdistát , volt pécsi bányászokat, hogy ismét dolgozzanak az aknákban. A Bánátban a jugoszláv parancsnokság a román csapatok támadását várta. A Magyar Tanácsköztársaság összeomlott — a jugoszláv csapatok részvétele nélkül. A jugoszláv kormány 1918 — 19-ben igen kevés megértést tanúsított a magyar forradalmi kormányok iránt. Károlyi nem tudott lemondani az integritásról, a jugoszláv kormány pedig, a háborús győzelem jogán kifejezésre juttatta kívánságát, lis Lederer: Yugoslavia, 219. 1. — A. Mitrovió: Jugoslavija na konferencija mira, 1919—1920 (Jugoszlávia a békekonferencián, 1919 — 1920). Beograd. 1969, 181. 1.
