Századok – 1971

Közlemények - Vuk Vinaver: Jugoszlávia és Magyarország a Tanácsköztársaság idején 1217/VI

1234 VUK VIN AVER elhatározták a magyar forradalom letörését, mert akadályozta Oroszország elleni terveiket. Franchet D'Esperey és De Lobit már március 22-én egy jugoszláv katonai egységet kértek a jövendő hadműveletekhez, március 28-án pedig D'Esperey elrendelte: három jugoszláv hadosztály gyülekezzék, hogy legyőzzék Magyarországot és szétverjék haderejét. A meglepődött jugoszláv kormány magyarázatot kért Párizstól. Ott közben győzött az angol—amerikai kompromisszumos vonal, és ezért Pichon külügyminiszter megmagyarázta Paáiénak, hogy ez csak D'Esperey személyes kezdeményezése volt. Hadzié tábornok hadügyminiszter április 2-án közölte a főparancsnoksággal, hogy a kormány nem fog részt venni a műveletekben: az Olaszország, Bulgária és Albánia részéről fennálló veszély kizárja a jugoszláv haderő lekötésének lehetőségét északon. A főparancsnokság válasza az volt, hogy nem szabad ilyen könnyedén elvetni a francia javaslatot, ezért a kormány április 3-án elhatározta, hogy mégis felkészít egy hadosztályt azzal a feltétellel, hogy biztosítékot kap Olaszországgal, Bulgáriával és Albániával szemben. Ezt április 4-én közölték De Lobit-val. Mire ő azt felelte, hogy nincs szüksége pillanatnyilag csapatokra: Smuts tárgyal Budapesten. Párizsban így nem vették rossznéven a jugoszláv tétovázást, mert éppen az antant is hasonló álláspontot foglalt el. D'Esperey mégis Belgrádba ment, hogy megtárgyalja a magyar eseményeket. A román támadás csak háborút idézne elő, de nem Magyarország összeomlását, magyarázták neki jugoszláv részről; a tábornok megígérte, hogy meg fogja akadályozni a román offenzívát, és megtiltotta a jugoszláv csapatmozdulatokat. Kívánságára a főparancsnokság április 8-án elrendelte egy külön seregtest, a Dunai-hadosztály megalakítását esetleges hadműveletek számára. Közben Pasié április 7-én Párizsból azt üzente, hogy nem szabad semmiféle beavatkozásban résztvenni: a hadsereg már hat éven át háborúzott és kifáradt, veszély fenyeget Olaszország, Albánia és Bulgária részéről, ezért mindent udvariasan el kell utasítani. Paëic végül is beleegyezett, hogy ad egy hadosztályt, de nem ,,a bolsevizmus ellen", hanem, hogy Magyarországot rákényszerítsók az antant követeléseinek elfogadására. Jugoszlávia, Románia, Csehszlovákia, Görögország és Lengyelország képviselőinek április 10-i párizsi ülésén, francia kívánságra, napirendre tűzték a bolsevizmus ós a revansizmus veszélyének kérdését. De Paáic itt mindenekelőtt egy Bécs és Budapest felé irányuló esetleges olasz intervenció ellen foglalt állást. Ugyanazon a napon Protic értesült arról, hogy D'Esperey Habsburg Józsefet kívánja a magyar trónra juttatni; rögtön meghagyta Paáiénak, hogy tiltakozzék ez ellen Párizsban, s Pasié április 16-én azt válaszolta, hogy József „játékszer lenne a nyugati erők kezében", és Jugoszláviának valóban nem szabad harcolnia azért, hogy a Habsburgok újra hatalomra kerüljenek. „Bennünket nagyobb veszély fenyeget Bulgária, Albánia ós Olaszország részéről, mint a magyar bolsevizmus felől."108

Trumbic külügyminiszter is ellenezte az intervenciót. Április 1-én kifejtette Balfour angol delegátusnak, hogy Jugoszlávia nem akar háborúzni, s véleményét rögtön jelentette a belgrádi kormánynak. Április 14-én azt írta, hogy a jugoszláv intervenció a Habsburgok és a régi Ausztria-Magyarország visszaállítását, a mágnások újra hatalomra jutását és az 1848 évi dicstelen jugoszláv szerep felújítását jelentené; s amíg a jugoszláv hadsereg északon lépne akcióba, hogy helyreállítsa azt a rendszert, amely a legnagyobb veszélyt jelenti Jugoszlávia számára, addig a bolgár és albán csapatok betörnének az országba. Trumbié azt kívánta, hogy a Párizsban mutatkozó általános aggodalmat arra használják ki, hogy az antanttól meg-108

DASIP, Fond Delegacije u Parizu (FD), str. pov. 13. PaSié 1918. ápr. 15-i jelentése.