Századok – 1971
Közlemények - Vuk Vinaver: Jugoszlávia és Magyarország a Tanácsköztársaság idején 1217/VI
JUGOSZLÁVIA ÉS MAGYARORSZÁG A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IDEJÉN 1235 kapják az új jugoszláv állam elismerését, s a jugoszláv erőket ne fecséreljék Jugoszlávia ellenségeinek hatalomra juttatására. A sajtó azt írta, lehetséges, hogy a csapatok részt vesznek az intervencióban, de csak akkor, ha megkapják Triesztet, Görzöt, Dalmáciát ós a Bánátot.10 9 A kormány elutasította az intervenciót, és úgy gondolta, hogy az esetleges részvételt kihasználja annak érdekében, hogy jelentős területi engedményeket kapjon, ós védelmet a szomszéd államokkalszemben.11 0 Pasic feltette magában a kérdést: van-e értelme Kun Béla ellen menni, aki nem bántja Jugoszláviát, aztán visszahozni a Habsburgokat, s még lehetővé tenni Romániának, hogy Magyarország rovására terjeszkedjék. A Habsburgok és Nagy-Románia a jugoszláv kormány számára sokkal rosszabb dolgok voltak, mint „a magyar bolsevizmus". Április 15. körül mégis megalakult a Dunai-hadosztály. 16 291 emberrel, 7329 puskával, 7936 karddal, 110 géppuskával, 239 golyószóróval és 47 ágyúval rendelkezett. Vesnié, párizsi jugoszláv követ ezért már április 16-án kijelentette, hogy Jugoszlávia csapatokat fog küldeni Budapest ellen — D'Esperey utasítására. Valójában az európai sajtó helyesen írta április 9 —10-én, hogy Jugoszlávia nem fog résztvenni a háborúban, mert a nagyhatalmak még nem ismerték el. Emellett április 14-től igen kiéleződött Fiume kérdése, s Jugoszláviának a főfigyelmet pártfogója, Wilson álláspontjára kellett fordítania, ő pedig az intervenció ellen volt. Paáic és Trumbié szemmel láthatóan az intervenció ellen voltak, de Protic összevonta a csapatokat, mintha részvételét területi engedményekkel és Olaszországgal szembeni védelemmel meg lehetne fizetni; erre ismét Paáic és Trumbié lépett közbe, s azt kívánta, hogy az intervencióra semmiképp se kerüljön sor; Protié egyetértett, várva, hogyan foglal állást Wilson az Adria körüli döntő érdekellentétekben. A kormány tehát április 19-én döntést hozott, hogy a Dunai-hadosztály csak akkor indulhat harcba, ha általános hadjáratra kerülne sor Budapest ellen. Protic megértette, hogy Franciaország nem sokat tett a jugoszláv kívánságok teljesítése érdekében, és hogy Wilson boldog, ha Jugoszlávia esetében demonstrálhatja a demokráciával, a nemzeti elvvel és a kis népek jogaival kapcsolatos ideáljait. Az április 17-i PaSié—Wilson találkozón kiderült, hogy milyen sokat vár Jugoszlávia Wilsontól. Az április 16-i román betörés hirtelen nagy sikereket ért el. Akkoriban Magyarországon dél felől is támadást vártak. F. W. Freeman kapitány április 25-én az írta Troubridge admirálisnak, hogy a magyar kormányt támadás fenyegeti dél felől, s követeli a kormány lemondását és a hatalom átadását a „mérsékeltek" kezébe.111 Budapesten nemsokára elterjedt a hír, hogy a jugoszláv csapatok elfoglalták Makót és Hódmezővásárhelyt.1 1 2 9. Hivatalos érintkezések Belgrád, és Budapest között A jugoszláv Tiszai-hadosztály parancsnoka írta a főparancsnokságnak, hogy „rongyos, mezítlábas, piszkos, tetves és éhező katonáktól" nem lehet semmit kívánni. Június 1-én megtiltották, hogy élelmiszert adjanak el és átvigyék a demarkációs vonalon.11 3 109 Zastava, 1919. ápr. 9. 110 AMZV, Beograd, 1919. ápr. 15, c. 25. 111 AVII, Pop. 3, k. 169, f. 9, 18/101. 112 Nemes Dezső: A Magyar Tanácsköztársaság történelmi jelentősége. Századok, 1959, 1. sz. 17, 19. 1. 113 AVII, Pop. 3, k. 173, f. 12, 15/107. M. Milisavljevié tábornok 1919. jún. 25 i jelentése Szabadkáról.
