Századok – 1971
Tanulmányok - Huszár Lajos: Pénzforgalom és pénzértékviszonyok Sopronban 1150/VI
PÉNZFORGALOM ÉS PÉNZÉltTÉKVISZONYOK SOPRONBAN 1177 elterjedt forgalmi pénz. Sopronba úgy látszik csak szórványosan jutott el. Végül még szerepel néha az ort kifejezés, mindig 1/4 értékben.13,4 1618 —1625 között Németországból kiindulva egy rendkívül súlyos pénzrontási hullám árasztotta el egész Közép-Európát, mely általában „Kipper und Wipper" kor néven ismeretes. Főként az aprópénzek ligája csökkent le egészen a csaknem rézveretekig. Németországban 1622-ben, Ausztriában 1623 nyarán, Magyarországon pedig 1625 végén zárult le a Kipper-kor, de ennek az időszaknak a zavaros pénzügyi viszonyai a soproni számadásokban különös módon nem tükröződnek vissza. A számadási tételeknek az aprópénzek forgalmával kapcsolatban még egy érdekes részletére kell figyelmet fordítani, és ez az ún. „Verlust", azaz veszteség fogalma. Lényegileg ez azt jelenti, hogy amennyiben a fizetés bizonyos fajta aprópénzekben történt értékpénz helyett vagy fordítva, akkor ez a fizetési művelet bizonyos veszteséggel járt vagy az elfogadóra vagy a fizetőre nézve. Általában 1571 —1685 között találkozunk gyakrabban ezzel a kifejezéssel.135 Pénzforgalom 1659—1750 Mind az osztrák, mind a magyar pénzverés történetében az 1659. év azért jelent fordulópontot, mert az ezév március 28-án kelt rendelet értelmében ettől az időponttól kezdve egyrészt az osztrák tallérok is átvették a tiroli pénzlábat, tehát a tallérverés ezáltal mindenütt egységes lett, másrészt pedig a krajcár értékű pénzek (15, 6, 3 és 1 kr.) veretése minden pénzverdében, tehát Magyarországon is el lett rendelve. Ilyen formán az egész Habsburgbirodalom pénzverése egységes képet nyújtott. Egységes pénzverésről lehet beszélni annak ellenére is, hogy a körmöci dukát finomsága jobb volt az osztrák dukáténál, és tovább folyt a speciális magyar dénárok és obulusok veretése. Azonban a fő forgalmi pénzek (tallérok és krajcár értékű veretek) azonosak voltak minden pénzverdében. Ez az állapot kisebb változásoktól eltekintve lényegileg tartott egészen 1753-ig, a konvenciós pénzláb bevezetéséig. Soproni viszonylatban is az egységes pénzrendszer következtében a pénzforgalom képe bizonyos fokig egyszerűbbé és áttekinthetőbbé vált, és természetesen még szorosabb kapcsolatot árult el az osztrák pénzforgalmi viszonyokkal. A számadásokat ugyan egészen a XVII. század végéig (körül-' belül éppen 1700-ig) még változatlanul a korábbi analógiára a font rendszer alapján vezették, vagyis bármilyen pénzértékben kifejezett összeget a végső könyvelésnél a font rendszerre számítottak át, de egyre jobban előtérbe került a császári forint (kais. fl.) néven emlegetett új számítási egység is. 1700 előtt még ezt is mindig átszámították a font rendszerre, de 1700 után már csak ritkán találkozunk a fontrendszerrel. Ez a császári forint egyenlő volt 134 1567. VI. 6. ort = 25 magyar dénár, tehát a kamarai forint vagy magyar forint negyedrésze. V. (Fleischh.) 59., 1625. XI. 25. ort. = 90 ft, tehát a Reichstaler negyedrésze. V. 49., 1630. XI. 7. említve 1/2 ort. V. 97/a. 135 jgy 1571 И Г. 4. a veszteség 16 ft, mert magyar pénz hiányában tallérral fizettek. V. 120., 1585. IX. 13. 12 pf. 3 ß 4 ft (= 2974) német pénz fizetésénél 198 ft volt a veszteség. V. 159. Több hasonló eset is van. 1586. VII. 19. Minden guldenre 1 batzent kellett adni, mert német pénzben történt a fizetés. V. 141. Itt említjük meg, hogy 1599-ben(sőt már előbb, 1598-ban) nem mindig szerepel a „verlust des geldes", ha a vásárlás Neustadtban (Wiener Neustadt) vagy Bécsben történik. E különös jelenség oka nem egészen világos, annál kevésbé, mert 1599. VI. 23. feljegyzés szerint a Bécsben vásárolt só kifizetésénél minden dukáton 2 kr. veszteség volt. V. 127.
