Századok – 1971

Tanulmányok - Huszár Lajos: Pénzforgalom és pénzértékviszonyok Sopronban 1150/VI

PÉNZFORGALOM ÉS PÉNZÉltTÉKVISZONYOK SOPRONBAN 1171 Pénzforga lom 1526 —1659 Az osztrák pénzverés történetében az 1522. év jelenti a középkori pénzverés végét, és 1524-től kezdve lehet számítani az újabbkori viszonyok kezdetét. Ugyanis 1524-ben tért rá Ausztria a tallérpénzlábra, és a tallér néven ismert súlyos ezüstpénz az újabbkori pénzforgalom legjellemzőbb és egyben legfontosabb pénzfaja lett. Minthogy ez az időpont közel esik 1526-hoz, mely dátum viszont Magyarország történetében jelent lényeges fordulópontot, a könnyebb áttekintés érdekében ezt az évet vettük a soproni pénzforgalom következő szakaszának kiindulópontjául, és az 1659. évvel zárjuk, amikor a krajcár értékű pénzeknek Magyarországon is elkezdett veretésével a pénzverés terén megint új periódus következik az egész Habsburg-birodalom területén. A pénzforgalomnak ebben a következő szakaszában új számítási pénzek alakultak ki. Minthogy ezek a soproni számadásokban is jelentkeznek, foglalkozni kell velük, mielőtt a számadásoknak a pénzértékviszonyokra vonatkozó adatait ismertetnénk. Leszögezhető azonban, hogy Sopronban a számadásokat tovább is változatlanul a korábbi 240 denáros font dénár rendszer szerint vezették és minden összeget erre a rendszerre számítottak át. Tehát a denárfont (Pfunt Pfenning) egysége, a dénár most már teljességgel nem effektív bécsi dénárt jelent, hanem kizárólag csak számítási egységet. Ugyanúgy, mint a XV. század vége óta általában.111 Üj fogalom a számadásokban a magyar forint, ami ugyancsak számítási pénzt jelentett. Ennek az őse voltaképpen az aranyforint volt. Ugyanis 1467 óta az állandó értékű magyar dénárból 100 darab ment az aranyforintra. Minthogy azonban az arany—ezüst értékarány eltolódása következtében, majd később a pénzromlás miatt is, az eredeti 100 denáros érték a XVI. század folyamán változni kezdett, a számadásoknál a jól bevált, népszerű 100 denáros kurzus maradt meg, és a forint mindig száz dénár összeget jelentett. Ez a forint azonban már nem volt többé aranyforint, hanem csupán számítási egység. Ennek a 100 denáros számítási forintnak a neve Magyarországon magyar forint vagy kamarai forint lett, és a denárfonthoz viszonyítva az értéke 300 font dénárt tett ki (1 dénár = 3 #). Átszámolásoknál tehát a magyar forint (gulden ungrisch) szerint kifejezett összeget ilyen arányban számolták át a font szerinti számítási pénzre.112 Másik új számítási fogalom a rénes forint (Rheinische Gulden). A máiismertetett rajnai goldgulden ugyanis eredetileg 60 krajcár összeggel volt egyenértékű. Minthogy pedig 1 krajcár egyenlő volt 4 bécsi dénárral, ennélfogva 1 rajnai arany forint értéke = 60 krajcár, = 240 bécsi dénár volt. 1559-ben a 60 krajcár értékű ezüst Reichsguldiner veretésével a rajnai aranyforinttal egyenlő értékű ezüstpénz került forgalomba. Ennek az értéke azonban 1559 után hamarosan emelkedni kezdett, és ekkor bekövetkezett itt is az a folyamat, hogy a rajnai forint mint fogalom megszűnt tényleges aranypénzt jelenteni, hanem 60 krajcár értékű pénzösszeg kifejezésére szolgáló számítási egység lett. Ez a 60 krajcáros rajnai forint nálunk rénes forint néven vált ismertté. Igaz, hogy szélesebb körű elterjedése inkább csak a 111

A következőkben a font dénárját & jelzi, az egyszerű dénár a magyar dénárra vonatkozik. 112

A számadásokban ilyen formában jelentkezik a magyar forint: pl. 1648 . . . 100 fl.ung. = 125 pf » . . . V. 122. vagy 1667 . . . gulden ungrisch zu 10 ß gérait . . . V. 131. stb.