Századok – 1971
Tanulmányok - Huszár Lajos: Pénzforgalom és pénzértékviszonyok Sopronban 1150/VI
1172 Н Г SZÁR LAJOS XVII. század közepétől kezdve következett be, de azért már előbb is lehet találkozni vele. Sopronban a rénes forint „gulden Reinisch, flor. Rheinisch" formában jelentkezik az iratokban. 113 A rénes forint a népszerűségét annak is köszönhette, hogy ugyanúgy 240 dénárral volt egyenértékű, mint a font. így átszámításnál 1 fl. Rh. = 1 font. A magyar forint és rénes forint egymáshoz viszonyított értékét a krajcár értéke szabta meg. Mithogy 1 krajcár = 1 1/3 magyar dénár, ennélfogva a rénes forint = 80 magyar dénár, és a magyar forint viszont = 75 krajcár. Összegezve a mondottakat, a különböző számítási pénzek értéke és egymáshoz viszonyított aránya a következő 1 font = 8 schilling = 240 dénár = 80 magyar dénár = 60 krajcár 1 rénes forint = 60 krajcár = 240 dénár = 80 magyar dénár 1 font = 1 rénes forint 1 magyar forint = 100 magyar dénár = 75 krajcár = 300 font dénár Az 1526 után következett első két évtizedben a soproni pénzforgalom képe nem változott lényegesen a XVI. század elejei viszonyokhoz képest. Ebből a két évtizedből azonban igen kevés használható adat áll rendelkezésünkre, és ami van, az is többnyire végrendeletek szövegeinek a közlése. így inkább csak azt lehet megállapítani, hogy milyen pénzek nevei szerepelnek a végrendeletekben, és ebből vonható le következtetés a pénzforgalom összetételére. Az ismert adatok alapján az aranyforint, krajcár, teutsch gelt és magyar dénár nevek a gyakoriak, amiből az derül ki, hogy általában ugyanazok a pénzfajok szerepelnek, mint az 1500 1526 közötti időben. Gyakorlatilag tehát ez a két évtized még szorosan kapcsolódik az előző negyedszázad pénzügyi helyzetéhez. Mégis van azért némi jele annak, hogy ha lassan is — de megindult a pénzforgalom képének átfordulása az újabbkori állapotok felé. Ezt bizonyítja olyan új pénznevek jelentkezése, melyek eddig nem voltak találhatók a forrásokban. Ha a szereplésük egyelőre igen elszigetelt és részben inkább tezaurálás jellegű is, mégis csak új irányba mutatnak. Mindenekelőtt említhető a magyar forint (számítási forint) első feltűnése 1532-ben,11 4 ami persze egyáltalán nem zárja ki, hogy magyar forinttal már előbb is ne számoltak volna Sopronban. Majd találkozunk két eddig teljesen ismeretlen pénznévvel, egyik a Dickpfennig, másik a Joachimstaler. Hogy a Dickpfennig (dickhphening)115 valójában milyen pénzt jelentett, azt ebből az egyetlen szűkszavú közlésből nehéz lenne pontosan meghatározni, csupán feltételezhető, hogy az Ausztriában 1526- 1527 években vert Pfundner nevű súlyosabb ezüstpénz neve lehet, bár könnyen jelenthet egyéb, de mindenesetre valamilyen súlyosabb ezüstpénzt is. Ezek a súlyosabb ezüstpénzek már az újabbkori pénzverés termékei. Sokkal érdekesebb és lényegesebb viszont a másik pénzfajnak, a Joachimstalernek az emlegetése „Jochantaller, Jochannsstaler" formában.11 6 Ez azt jelenti, hogy a később annyira jelentős tallér már a XVI. század első felében 113 Pl. 1685 ... 200 gulden Reinisch = 200 pf. . . . Arvaszd (Schneller) p. 17., vagy 1625. IV. 7. . . . 100 forint = 100 pf. reinisch . . . Kórh. szám. 9. 111 1532. XII. 17. ... 30 fl. vngrisch . . . H. II/2.57. 115 1538. VII. 1. ... 2 dickh phening . . . H. II/2.121. 4» 1535. XI. 24. . . . monete nomini Jochantaller . . . H. II/2.101., 1541. VII. 23. . . . 1 Jochannsstaller . . . H. II/2.150. Mindkettő végrendeletben.
