Századok – 1971

Tanulmányok - Berend T. Iván–Ránki György: Az egyetemes gazdaságtörténet módszeréhez és felfogásához 3/I

Berend T. Iván Ránki György Az egyetemes gazdaságtörténet módszeréhez és felfogásához A XIX. század második felében kibontakozó és önálló tudományággá izmosodó gazdaságtörténeti disciplinán belül úgyszólván kezdettől fellépett az egyetemes gazdaságtörténetírás igénye is. A tudományág kibontakozását meghatározó német gazdaságtörténeti iskola fejlesztette ki ettől az időtől az Allgemeine Wirtschaftsgeschichte-nek, vagy a Weltwirtschaftnak azt a koncepcióját, mely sokáig, úgyszólván a második világháborúig dominált a világ, vagy Európa gazdaságtörténetét vizsgáló munkákban. Anélkül, hogy tudománytörténeti vizsgálódásokba bocsátkoznánk, csupán a szemlélet jellegét, lényegét kívánjuk dokumentálni. Ügy véljük, rendkívül jellemző és kifejező az egyetemes gazdaságtörténeti kutatás egyik kiemelkedő kutatójának, J. Kulischernek híres, először 1928-ban kiadott Allgemeine Wirtschaftsgeschichte с. nagyjelentőségű munkájának metodológiai felfogása, amit könyve előszavában a szerző a következőképpen fogalmaz meg: Ábrázolásomban arra törekedtem, hogy elsősorban a gazdasági élet történetét adjam és ne csupán a gazdasági viszonyok történetét, valamint hogy az általánost, a tipikusát, a vezető nyugati népek közös vonásait állítsam előtérbe, és csak amennyiben erre feltétlenül szükség volt, akkor tértem el ettől a vezérelvtől. A módszer általános elterjedtségét mutatja, hogy 1930-ban megjelent A. Birnie: An Economic History of Europe с. munkája is. Hadd idézzük valamelyest hosszabban a szerző különlegesen jellegzetes megállapítását könyve előszavából: A világos ábrázolás kedvéért azokat a tényeket és eseményeket, amelyek nem esnek egybe az események fő áramlatával, vagy elmellőztem, vagy viszonylag igen röviden tárgyaltam. Véleményem szerint egy korszak jellegét elsősorban uralkodó intézményei és tendenciái határozzák meg, s az ezektől eltérő események, bár nem lehet őket teljesen figyelmen kívül hagyni, nem zavarhatják a kialakult kép főbb kontúrjait. Ez az indokom, hogy az olvasó figyelmét elsősorban Nyugat-Európa iparosodott országaira irányítom, ahol a korszak gazdasági tendenciáinak jellege a legvilágosabban megmutatkozik. . . Kétségtelen, hogy Skandinávia és a mediterrán népek anyagi fejlődése szintén bír érdekességgel, de bizonyos mértékig kívül esik a gazdasági fejlődés fő áramlatán. Ezért alaposabb tárgyalása nemcsak túlságosan megnövelné e könyv terjedelmét, de azzal a veszéllyel járna, hogy hamis benyomás keletkezhetnék az európai gazdaságtörténet utolsó szakaszában működő erők viszonylagos jelentőségéről és súlyáról. Korábbi, vagy később megjelent munkákból hosszan sorolhatnánk a hasonló álláspontokat. Az egyetemes gazdaságtörténet értelmezése kevés kivétellel H. Cunow 1926-ban megjelent Allgemeine Wirtschaftsgeschichte összefoglalása például azon ritka kivételek közé tartozik, melyek az egyetemességet összehasonlíthatatlanul szélesebben értelmezték a fejlődés fő útját 1*