Századok – 1971

A moszkvai történészkongresszusról 1129/VI

1144 A MOSZKVAI TÜRTÉNÉSZKOXGKESSZUSRÓL Petzina nyugatnémet; D. Einholz NDK; Cz. Luczak lengyel ; P. M or am jugoszláv; J. M. D'Hoop francia; L. de Jong holland; 0. Janacek cseh; E. Collotti olasz; M. le Charles belga és M. Zaharia román történészek.) Zsilin szovjet történész, a Hadtörténeti Intézet igazgatója, a II. Világ­háború Nemzetközi Történész Bizottságának alelnöke referátumában rész­letes ismertetést adott a Nagy Honvédő Háborúban mozgósított katonai, polgári erőkről, a partizánok számáról, a hátország erőfeszítéseiről. Részle­tesen szólt a hadiipari termelés emelkedéséről (többek között arról, hogy 25 millió embert kellett evakuálni, a népgazdaság majdnem egyharmadát kel­lett helyéről elmozdítani stb.). Ismertette, hogy a nyugati szövetségesek anyagiakból (élelmiszer, hadianyag stb.) mennyit juttattak a Szovjetunió­nak, és hangoztatta, hogy ez a szovjet hadipotenciálhoz képest 4- 8%-ot jelentett. Bloom amerikai történész referátumának fő címe ,,Katona vagy munkás problémája". Ebben arról szólt, hogy az USA a háború kitörésekor még felkészületlen volt mind katonai, mind haditechnikai szempontból. Adatokat közölt a hadsereg létszámáról (tengeri, légi, szárazföldi), az ipar termelési emelkedéséről, szervezési problémáiról, a mobilizáció mértékéről. A francia, a belga, a holland, a két német, a lengyel, a jugoszláv, az olasz, a román referátumok szinte kivétel nélkül arról adtak képet, hogy a nácik hogyan használták fel a megszállt országok népét a német fasiszta hadigépezet szolgálatára, milyen szervezetek működtek, milyen formái, módjai voltak a külföldi és német munkaerő felhasználásának, mit jelentett ez katonai, továbbá profit-szempontból. Részletes adatok hangzottak el a német dolgozók mobilizációjáról, majd az osztrákok, csehek, lengyelek, jugoszlávok, a megszállt szovjet területek, valamint a megszállt nyugati orszá­gok lakosainak elhurcolásáról. A referátumokból hiteles kép tárult elénk a náci munkaerőgondok meg­oldásának módszereiről. A modern rabszolgaság képe bontakozott itt ki, mint ahogyan ezt sok felszólaló hangsúlyozta is. Szó volt arról, hogy a nácik je­lentős különbséget tettek (a háború utolsó szakaszáig) a Keletről és a Nyu­gatról deportált munkaerő között. Maximális kihasználásuk után végső soron a Szovjetunióból, Lengyelországból, Jugoszláviából elhurcolt tömegek fizikai megsemmisítése volt a cél. A délutáni vitában 33 hozzászóló vett részt; közülük 11 nyugati, egy indiai, 13 szovjet és 8 népi demokratikus országokból. A hozzászólók zöme különféle területről származó adatokkal, tények­kel egészítette ki az elhangzott referátumokat. Magyar részről Pintér István a magyarországi helyzetet ismertette, rámutatva annak sajátos vonásaira. Vita elsősorban abban bontakozott ki, hogy ki milyen szerepet vállalt a fasizmus legyőzésében. A szovjet történészek joggal hangsúlyozták, hogy nemcsak a szovjet hadsereg, hanem az egész szovjet nép szinte emberfeletti áldozatokra vállalkozott a győzelem érdekében. Ugyanakkor azt is szóvá­tették, hogy a nyugatiak az egész emberiségnek szenvedést okoztak a második front megnyitásának halogatásával. Ezt nem pótolhatta sem a Szovjetunió­nak nyújtott anyagi segítség, sem a bombázások fokozása. A jogos kritika a hozzászólások zömében nem jelentette a nyugatiak szerepének negligálá­sát vagy az antifasiszta koalíció jelentőségének lebecsülését. E tekintetben csak némelykor vetődtek fel túlzó, a nyugati szövetségesek szerepét bizonyos mértékben lebecsülő vélemények. Végül azonban a felszólalások megegyez-

Next

/
Thumbnails
Contents