Századok – 1971

A moszkvai történészkongresszusról 1129/VI

A MOSZKVAI TÖRTÉNÉSZ KONGRESSZUSRÓL 1135 a történetírásban a fejlődést figyelmen kívül hagyó, statikus szemlélet. Az ilyen szemléletből táplálkozó módszerek alkalmazása valamennyi társadalomtudományban torzítja a valóságot. A szinkrónia és a diakrónia nem választható mereven el egymástól; a kettő dialektikus egységét több felszólaló is hangsúlyozta. A struktúra-kutatás úgy fogadható el, ha az absztrakt struktúrák helyett a struktúrák történeti változását vizsgálja. Dubuc felfogásával szemben több oldalról is hangsúlyozták, hogy a történetíró nem függetlenítheti magát attól a társadalmi környezettől, amelyben él. Magyar részről a vitában Hanák Péter és Mérei Gyula szólalt fel. Hanák Péter szóvá tette, hogy az előadások még túlságosan a régi Geschichtsphilosophie oldaláról és szempontjai alapján több aggodalommal, mint alkalmazási készséggel közelednek a kvantitatív módszerekhez. A kvantifikációs kutatók beszámolói viszont túl empirikusak, metodológiai általánosítás igénye nélkül. Mérei Gyula elsősorban a strukturalizmus és történetírás kérdéseit elemezte, rámutatva, hogy a strukturalizmus filozófia és módszer is egyidejűleg. Bírálta az egyidejűség merev elválasztását az időbeli egymásutániságtól, a történetiségtől. Helytelenítette a struktúra elszakítását a valóságtól és a társadalom történeti folyamatában érvényesülő törvényszerűségek elutasítását. Körültekintően választották meg a metodológiai szekció két kiegészítő ülésének témáját is. Míg az egyik a történettudomány legmodernebb kérdéseivel és módszereivel, a kvantifikációs kutatásokkal foglalkozott, addig a másik a történettudomány szinte legtradicionálisabb műfaját, a történelmi életrajzot vizsgálta meg. ,,A számok, mint a történész információjának elemei" című vitához három írásbeli referátum készült: 1. egy szovjet munkaközösség J. D. Kovalcsenko professzor vezetésével beszámolt azokról a széleskörű munkálatokról, amelyek a Szovjetunióban folytak és folynak számítógépek segítségével; 2. ugyanezt teszi J. Schneider francia történész elaborátuma, ismertetvén, milyen tudományos szervezetek foglalkoznak Franciaországban történeti-társadalmi adatoknak gépi feldolgozásával. Körvonalazta, mik a feltételei és határai a számítógépek alkalmazásának a történeti kutatás terén; 3. C. G. Andra és S. Lundkvist egyetlen nagyszabású kutatásról számolt be, amelyet Svédországban folytattak a századforduló körüli tömegmozgalmak vizsgálata terén. A felszólalók nagy része a komputereknek a bibliográfia és dokumentáció, könyvtárrendezés terén való felhasználását ismertette. Egy másik alkalmazási terület történeti szövegek elemzése és kritikai kiadása. Többen egy-egy adott kvantifikációs munkáról számoltak be, ígvJ. Godechot francia professzor arról a munkáról, amellyel egy Toulouseban működő kutatócsoport az 1790 körüli franciaországi szociális struktúrát, vagyoni rétegződést igyekszik megállapítani. U. L. Beszmertnij szovjet kutató a „Francia nemesség а XVII —XVIII. században" c. témával kapcsolatban folytatott kutatásairól beszélt. R. W. Fogel chicagói professzor pedig arról a kutatásról, amelynek keretében az angol parlament XVII —XVIII. századi összetételét vizsgálják. J. Purs cseh történész az eddigi, bár hagyományos módszerekkel végzett kvantifikációs munkákat sorolta fel; gépet még nem alkalmaztak. V. Liveanu román történész szintén arról számolt be, hogy most létesítenek olyan munkacsoportot, amely gépi feldolgozást fog végezni. Eddig ők is csak a könyvtár-katalogizálásban