Századok – 1971

Folyóiratszemle - Ström-Billing; Inger: Német érdekeltségek a svéd hadiiparban 1934–1935 1098/V

1114 KRÓNIKA vonatkozásban „nagy gazdasági forradalomról" szólni, hiszen ezek a lépések som a robotrendszer alapjait nem rendítették meg, sem a termelési technika gyökeres átalakítására nem vezettek. Szabad György megítélése szerint Trócsányi indokoltan és eredményesen törekedett arra, hogy a korábbi irodalomban — nem kevés egyoldalúsággal — szertelen egyéniségként jellemzett Wesselényit a nemesi reformellenzék méltó, programadó vezetőjeként matassa be. Erre törekedve azonban az életrajz immár túlságosan is háttérbe szorította Wesselényi szenvedélyes életvitelének érzékeltetését. Pedig ez nemcsak önmagában fontos, hanem feltótele annak is, hogy megértetni lehessen, milyen szerepet játszhatott Wesselényi megrokkanása pályafordulatában, „mit jelentett a vezető kézre szorulás egy ilyen alkat számára". Az opponens sorra véve a biográfiának Wesselényi politikai pályájával foglalkozó fejezeteit, legfontosabb eredményének azt minősítette, hogy nemcsak bebizonyította vezető szerepét a formálódó reformellenzék élén, hanem sikeresen határozta meg ennek a szerepnek a tartalmát is. Wesselényi liberalizmusának a disszertációban adott elemzésével egyetértve, Szabad György igen fontosnak ítélte annak cáfolatát, mintha a nagy reformpolitikus elsősorban rendi, sérelmi politikus lett volna. Igazat adott Trócsányinak abban is, hogy Wesselényi részben valóban rendi alkotmányos érvelése nem kevéssé az ingadozó nemesség megnyerését szolgálta, hozzátéve, hogy olykor az önmeggyőzést is. A gravaminális ellenzékből jött Wesselényi fokozatos belenövése a polgári átalakulást célzó liberális reformerségbe — az opponens véleménye szerint — egyben annak a nézetnek is cáfolója, amely nálunk a liberalizmust gyökértelennek, a „mélymagyarságtól" idegennek ítélt" meg. A politikai történeti fejlemények egész sorának a bemutatását minősítette újnak és kitűnőnek az opponens, külön is kiemelve Széchenyi és Wesselényi viszonyának elmélyült vizsgálatát. Trócsányi világossá tette —- hangsúlyozta —, hogy Wesselényi egyfelől maga is Széchenyivel egyező nézeteket vallott, másfelől célkitűzéseiben részlegesen, politikai eszközei tekintetében tetemesen különbözött tőle. Szabad György indokoltnak látta volna, ha az értekezés közvetlenül viszonyítja egymáshoz többek között Széchenyi javaslatát az „önkéntes örökváltság" és Wesselényiét a közhatalom által „szabályozott örökváltság" megvalósítására, továbbá Wesselényi gazdaságpolitikai koncepcióját, a pénzügyi önrendelkezést alapkövetelményként hirdető felfogását Széchenyi mindezt ositítva elhárító álláspontjával. Wesselényi ós a reformmozgalom viszonyának taglalása során Trócsányi megállapításaitól némileg eltérően az opponens azt hangsúlyozta, hogy a Szózat-ot fogalmazó Wesselényi társadalmi-politikai programja legalább annyira korlátok közé szorult, mint amennyire kompromisszumot ajánlott a nemzeti kórdósben. Némi korrekció szükségét jelezte Wesselényi ós Kossuth 1846. évi úrbéri-kérdésbeli levélváltásának interpretálása kapcsán is, nem értve egyet azzal, hogy akárcsak elvi vonatkozásban is teljes nézetazonosság állt volna fenn ekkor köztük e vonatkozásban. Wesselényi forradalom alatti szerepének értékekben bővelkedő tárgyalása Szabad György megállapítása szerint — sajnálatosan nélkülözi Wesselényi több, részben egykorúan megjelentetett s így hozzáférhető, részben egyelőre csak címe szerint ismert írásának az elemzését, ill. felemlítését. Pedig amennyi megismerhető belőlük, az is elegendő annak jelzésére, hogy Wesselényi „magáénak érezve a forradalom és az önvédelmi háború élethalálharcát, utolsó energiáit is annak támogatására, leveretése után pedig igazának méltatására fordította". Befejezésül Szabad György teljes határozottsággal javasolta a magas színvonalú értekezés elfogadását. Varga János, a történettudományok kandidátusa, opponensi véleménye bevezetőjében rámutatott a tudományos igényű biográfia megalkotásának nehézségeire, majd