Századok – 1971

Folyóiratszemle - Ström-Billing; Inger: Német érdekeltségek a svéd hadiiparban 1934–1935 1098/V

KRÓNIKA 1115 hangoztatta, hogy rögtön az elején le kívánja szögezni: Trócsányi Zsolt munkáját olyan szinten és sikerrel végezte el, amely érdemessé teszi őt a doktori fokozat elnyerésére. Az opponens a tartalmi ismertetéstől eltekintett, s rátért a mű erényeinek taglalására. Az első, ami az olvasó szemébe ötlik — hangsúlyozta —: a feldolgozott anyag gazdagsága. Szinte maradéktalanul kiaknázta a Wesselényire vonatkozó összes forráscsoportot, legfeljebb két forrástípussal bánt mostohábban a szerző. Az egyik a Kolozsvárott másolatban őrzött Wesselényi-levelezés, a másik a családi levéltárakban fellelhető kortársi missilis-anyag. Az opponens az elismerés hangján szólt a felhasznált anyag kezeléséről. Feltűnő jártasságot árul el a szerző a jog- és közigazgatástörténetben általában, s különösen az erdélyi jog- és közigazgatástörténetben. Nagy értéke a munkának a marxista dialektika mintaszerű alkalmazása, például a Széchenyi—Wesselényi válság első fázisának hiteles bemutatásánál, vagy az unió-ügy értelmezésénél. Ez a dialektikus látásmód mutatkozik meg az erdélyi úrbér és a magyarországi megyeszerkezettel összefüggő kérdések vizsgálatánál. Trócsányi az erdélyi úrbér ügyével kapcsolatban érzékletesen állítja elénk azt a dilemmát, mely a kérdés felvetésével vagy elhallgatásával egyaránt gondot okozott az itteni ellenzéknek, amelynek egy része a kérdés megoldása mellett, másik része pedig ellene volt. A megyei szerkezet és megyei élet problémájával a magyarországi ellenzéknek az 1840-es évek elején kellett komolyan szembenéznie. A disszertáció mélyreható elemzés alapján mutatja ki, hogy milyen okok késztették a reformereket annak kijelentésére, miszerint a megyerendszer reformot igényel ugyan, de mindenképp fenntartandó. A munka egyik fő erőssége — hangsúlyozta az opponens — a kortársszereplők találó ós egyénítő jellemábrázolása. A személyek egyéni jegyei nem sikkadtak el akkor sem, amikor egy-egy társadalmi csoport vagy politikai irányzat tagjaiként kerülnek bemutatásra. A szerző elkerülte azokat a buktatókat, melyek önkéntelen vulgarizálásra csábíthatták. A jelenségeket előzményeikkel és következményeikkel együtt sokoldalúan és mozgásukban ábrázolta Trócsányi Zsolt. így válik teljesen érthetővé az a szenvedély, amellyel a különböző álláspontok összecsaptak az 1832/36-os országgyűlésen a nyelvkérdésben látszólag jelentéktelennek tűnő mozzanatok körül; de ugyanúgy példázza a fentebb elmondottakat az országgyűlés vitájának bemutatása a napirend megállapítása tárgyában. Ezek alapján mutatott rá az opponens, hogy a disszertáció valójában több, mint egy politikus élete pályájának ábrázolása, mert ahol ez a pálya a kor problémáival érintkezik, ott a munka politikai kortörténetté szélesedik. A mű középpontjában természetesen Wesselényi áll, s a szerző elsőrendű feladatának tekintette azt, hogy eddig kissé háttérbe szorult alakja megkapja a megfelelő méltatást. Ez a munka két vonatkozásban is módosítja a Wesselényi-portrét: egyrészt megmutatja őt mint teoretikust, másrészt elénk állítja a nagyszerű taktikust. A teoretikus Wesselényit a Balítéletekről elemzése kapcsán mutatja be, s Trócsányi azt bizonyítja, hogy a látszólagos szembenállás ellenére is létrejön a Széchenyi-féle reformpolitika ós a függetlenségi ellenzékiség szintézise e munkában. A szerző kimutatja, hogy az örökváltság, a jobbágy személyi biztonsága ós emberi jogai biztosításának kérdésében Wesselényi még akkor is Kossuth elődjének tekinthető, ha a mű főhőse Széchenyitől kölcsönözte számos gondolatát. Ezek alapján értett egyet az opponens Wesselényinek a 30-as évekre vonatkozó liberalizmusa értékelésével. Varga János kiemelte azt is, hogy a taktikus Wesselényit oly sokoldalúan mutatja be a szerző, hogy néhány kisebb kérdéstől eltekintve, vógsummázatával egyet lehet érteni. A munka kétségtelenül nagy érdemei mellett az opponens rámutatott arra is, hogy felmerül a kérdés: az eddig méltánytalanul háttérbe szorított Wesselényit a szerző nem méretezte-e a valóságosnál nagyobbra. Az első ilyen jellegű probléma ott adódik