Századok – 1971
Folyóiratszemle - Ström-Billing; Inger: Német érdekeltségek a svéd hadiiparban 1934–1935 1098/V
KKÓNIKA 1111 rangú, de nagy fontosságú Wesselényinek 1830 végétől, 1831 elejétől Erdélyben betöltött szerepe, elsődlegesen az erdélyi országgyűlés kiharcolásában. A monográfia első ízben dolgozza fel teljesen az 1834—Зб-i erdélyi országgyűlés eseményeit, melynek vezéralakja Wesselényi volt. Tőle indult ki szinte valamennyi ellenzéki kezdeményezés; országgyűlési szerepének feltárása szinte teljes országgyűlés-történetet jelent. Ennek az országgyűlésnek — Wesselényi elgondolása szerint — fő feladata a Magyarországgal való unió kimondása, s taktikája is a kapcsolat felvételét célozza a magyar országgyűléssel, s e cél érdekében éles közjogi harcot folytat minden sérelmezhető kérdésben. Az erdélyi országgyűlés feloszlatásának terve már 1834 októberében megszületett az udvarban, tehát nem az országgyűlési naplónak Wesselényi által történt engedély nélküli kinyomatása volt a közvetlen ok, mint ahogy azt eddig tartották. — A disszertáció kimutatja azt is, hogy az erdélyi szereplés egyben csapda is volt, mert Wesselényi hosszú évekre távol maradt a magyarországi eseményektől, nem sikerült elérni kitűzött célját, s végül mindkét helyen pörbefogottként kellett visszavonulnia a politikai szerepléstől. A disszertáció a továbbiakban Wesselényi két perével foglalkozik. Az erdélyi per elemzése teljesen új tudományos eredménynek tekinthető. A szerző kimutatja az erdélyi felsőbíróságok törvénytelenségeit a per vitelében, s tisztázza, hogy a per fordulatai milyen politikai körülményeknek voltak a függvényei. Szintén újat hoz a dolgozat olyan vonatkozásban, hogy kimutatja: a magyarországi pert a Magyar Udvari Kancellária egy bizottsága viszi Wesselényi ellen. Hangsúlyozza, hogy a hűtlensógi perekkel sikerült ugyan Wesselényit, Kossuthot és másokat kikapcsolni a nyilvános politikai életből, de fő célját, az ellenzék szétrobbantását, nem sikerült elérni, sőt még jobban összekovácsolta őket, amiben Wesselényinek nagy szerepe volt. — Ezek a körülmények segítették elő azt, hogy az ellenzék ütőképesen éri meg az 1839—40-es országgyűlést. Wesselényi élete utolsó évtizedének — 1841—50 — ábrázolását három főtéma köré csoportosítja a dolgozat. Az első rész Wesselényi egyik főművét — „Szózat a magyar és a szláv nemzetiség ügyében" — taglalja. Az elemzés során rámutat, hogy legfőbb eredménye: a nemzeti kérdés általános európai viszonylatainak megítélésénél a következetes liberális álláspontot tekinti irányadónak; szerinte a nemzeti kérdést alá kell rendelni az általános társadalmi-politikai haladás érdekeinek. Egy — Olasz-Lombardiával kibővített — trialista rend létrehozását, a birodalom nemzeteinek bizonyos egyenjogúsítását javasolja. A dolgozat utal arra is, hogy Wesselényi balfelé is elhatárolta magát a társadalmi program tekintetében, s nyelvi, kulturális vonatkozású nemzetiségi programja a magyarországi nemzetiségek számára már nem jelent megoldást. Ennek ellenére a disszertáns a korai liberalizmus legnagyobb összegezésének tartja a nemzetiségi kérdésről. E részhez tartozik Széchenyi akadémiai beszédének vitája, amelynek kapcsán Trócsányi Zsolt hangsúlyozza, hogy nem egy antinacionalista Széchenyi száll szembe a magyar nacionalizmussal, hanem ez is csak egy része a Széchenyi—Kossuth vitának. A szerző ebből az aspektusból tárgyalja Széchenyi „Wesselényi és Kossuth" című vitairatát is. Az utolsó évtized másik fő kérdéscsoportja Wesselényi alig ismert, vagy félreismert politikai tevékenysége a „Szózat" befejezése és 1848 között. Ismerteti a korteskedés meggátlására tett (és elfogadatlanul maradt) javaslatait, szerepét az erdélyi úrbér ügyében; szól elfelejtett gazdasági publicisztikájáról, parasztságtörtóneti terveiről, az unió és a Partium reincorporate ja érdekében kifejtett tevékenységéről. A harmadik fő kérdéscsoport Wesselényi 1848-as szerepe. Az 1844 óta vak Wesselényi lelkesen igyekszik részt venni eszméi megvalósításában, ugyanakkor kezdettől érzi, hogy a régi rend erőit nem sikerült végérvényesen legyőzni. Működése legfontosabb területe az 1848-i erdélyi országgyűlés és a magyar országgyűlés felsőháza. A munka elemzi Wesselényi útját 1848 szeptemberében a jakobinus diktatúrától való félelmétől 14*
