Századok – 1971
Folyóiratszemle - Ström-Billing; Inger: Német érdekeltségek a svéd hadiiparban 1934–1935 1098/V
KRÓNIKA BESZÁMOLÓ TRÓCSÁNYI ZSOLT DOKTORI DISSZERTÁCIÓJÁNAK VITÁJÁRÓL Trócsányi Zsolt: Wesselényi Miklós című doktori disszertációjának vitáját 1908. szeptember 23-án tartották meg. Az értekezés bevezetőjében Trócsányi Zsolt rámutatott, hogy a munka megírásának fontossága mellett először is egy negatív érv szól: a reformkor egyik vezéralakját a magyar közvélemény szinte teljesen elfeledte, a köztudatban inkább csak mint „árvízi hajós", a Balaton-átúszó stb. él; másodszor: Wesselényi, pontosabban a két Wesselényi, életpályájának felmérésére eddig nem történt megfelelő kísérlet. A munka első része az idősebb Wesselényi Miklós életrajzát foglalja össze röviden, s pályájának legérdemibb — 1790—1795 közti — szakaszának ismertetésével hoz új eredményeket Részletesebben vizsgálja a jakobi nusság erdélyi megnyilvánulási formáit, ismerteti az id.ósb Wesselényi irodalom- és színházpártoló tevékenységét, 1796 utáni politikai pályáját. Az értekezés központi alakja ifjabb Wesselényi Miklós, akinek politikai pályakezdésével kapcsolatban tisztázza Erdély politikai történetének több központi kérdését 1817— 1828 között, így az 1817. évi ínségsegélyakciót, az 1819—1822. évi úrbérrendezési kísérlet kiváltotta politikai vihart. Felülvizsgálja Széchenyi és Wesselényi barátságáról, együttműködésük 1826 előtti szakaszáról a történeti irodalomban kialakult képet, jelentősen redukálja Széchenyi korábban hirdetett túlsúlyát e kapcsolatban. Az ekkori terveknek csak nyilvánosságra hozójuk volt Széchenyi, pontos szerzőségük megállapíthatatlan. A munka következő része végigkíséri Wesselényi gazdasági reformtevékenységét birtokán, Erdély legmodernebb földesúri gazdaságában. Részletesen foglalkozik Wesselényinek 1826—1829 között, Széchenyi körében, — a reformer-arisztokrata-kör „második embereként" — kifejtett munkásságával. Nélkülözhetetlen támasza volt Széchenyinek, de jelentős önálló tevékenységet is kifejtett Erdélyben és Magyarországon, ahol a szatmári ellenzéki bázis megteremtésével később lehetőséget adott Kölcsey politikai pályafutásához. A disszertáció egyik központi része Wesselényi 1830—33 közötti, magyarországi ellenzéki vezér-szerepének vázolása. Nevéhez fűződik az alsó- és felsőtáblai ellenzék szorosabb összekapcsolása, amit részben rendkívüli szervezőkészségével, részben a „Balitéletekről" című munkájában kifejtett elvekkel ért el. Ezt a munkát a dolgozat a reformkor első fele egyik legfontosabb publicisztikai írásának tartja, s ennek megfelelően részletesen elemzi is. Kimutatja, hogy az új polgári Magyarország terve bontakozik ki benne. Meghirdette a (megváltásos) örökváltságot, törvény előtti egyenlőséget, a paraszt személyes biztonságát és hivatalviselési jogát, közteherviselést, sajtószabadságot, szabad polgári birtokszerzést, miniszteri felelősséget stb. A szerző részletesen bemutatja Wesselényinek az 1832—36-os országgyűlés első hónapjaiban kifejtett tevékenységét, harcát az úrbéri tárgy elsősége körüli vitákban, a nyelvkérdésben, Erdély uniójának kérdésében, a lelkiismereti szabadság kérdésében. E tevékenységével ugyan nem egyen-
