Századok – 1971

Folyóiratszemle - Ström-Billing; Inger: Német érdekeltségek a svéd hadiiparban 1934–1935 1098/V

FIGYELŐ 1109 egyik regesztában például ezt olvashatjuk: „Megyeszerte — hihetetlen rövid idő alatt — megalakulnak a proletárdiktatúra hatalmi szervei, a munkástanácsok, létrehozzák hivatali apparátusukat és átveszik az ügyek intézését" (8. sz.). Valójában az e szám alatt közölt a), b), c), d) dokumentumok a megyei lapok tudósításai, melyek beszámolnak egy-egy helység munkástanácsának megalakulásáról. És ezek mellé az összeállító idecsatolja a héregi munkástanács megszervezéséről felvett jegyzőkönyvet. Másutt is úgy látszik, hogy a közreadó inkább a dokumentumok tartalmi általánosítását adja a regesztában, mintsem tárgyának megjelölését. így kerülnek azután nemcsak különböző fajtájú (újsághírek, meghívók, jegyzőkönyvek), de különböző tárgyú dokumentumok is egy-egy regeszta alá. — Hasonló példákat sorolhatnánk a Heves megyei kötetből is: így az egri polgármester és a főjegyző jelentését arról, hogy a dohánygyári munkásnők között két budapesti agitátor tevékenykedik, a következő címmel látják el a szerkesztők: „Budapesti agitátorok az egri dohánygyárban" (7. sz.). Később regesztaként az eredeti újságcikk-címek szerepelnek (pl. „Lenin" — 14. sz.). Természetesen itt is tehetünk különbséget szaktudományos illetve ismeretterjesztő műfajú kiadványok szerint. Ez utóbbiak esetében sem látszik azonban indokoltnak, hogy alapvető tudományos követelményekből engedjenek a kiadók. Az itt tárgyalt esetekben egyébként sem arról van szó, hogy egyszerűsítenék, közérthetőbbé tennék e kifogásolt közléssel a dokumentumokat, hanem éppen nehezítik a nem szakember számára az iratokban való eligazodást. Nem is mindig kevesebb archeográfiai eligazítást adnak, — hanem rosszat. Örvendetes a Pest, a Borsod és Békés megyei forráskiadványok példás szerkesztése. Mindhárom esetben a közlés szigorú logikát követ. S hogy az ismeretterjesztés szempontjai a tudományossággal mennyire összeegyeztethetők, azt épp a Pest megyei kötet bizonyítja. A regeszta elé az irat mondanivalóját kiemelő — eltérő tipográfiájú — cím-szerű, a szövegből vett idézetet illesztettek. A Nemzeti Tanácsnak a városi főtisztviselőkhöz a hatalomátvételről intézett körlevele előtt a következő szövegből vett mondat áll: „A Nemzeti Tanács . . . átvette a hatalmat". Ezzel valóban az iratközlés rendjének megsértése nélkül — olvasmányosabbá tudták tenni a kötetet. Helyesen teszik a kötet sajtó alá rendezői, — csakúgy mint a Borsod megyei kötet esetében —, hogy a szövegeket az eredeti helyesírással közölték. Talán sehol sem érezheti annyira az olvasó, hogy az egységes helyesírási szabályzat megjelenése után a forrásokat betűhíven kell közzétenni, mint a vidéki iratok kiadásánál. Itt érzékelhetjük legjobban: az iratok írásmódja mennyire mutatja a különböző fokú irattermelő szervek illetve magánszemélyek műveltségbeli szintjének eltérését. Különösen a forradalmi időszakban kap ez jelentőséget, amikor egyik napról a másikra egyszerű munkásemberek jelentései, feljegyzései, panaszai kerülnek a megyei direktóriumhoz. Arról nem is szólva, hogy az olvasó csak örül, ha a források az eredeti írásmód által is érzékeltetik a korszak levegőjét. Az ilyen kiadványokat mind az ismeretterjesztés, mind a kutatás igen jól hasznosíthatja. * Ezek az észrevételek, — melyeket a forráskiadás kérdéseivel kapcsolatban tovább bővíthetnénk, — bizonyára más, újabb jellegű — a forráskiadás módszere körébe vágó — megjegyzésekkel bővülnének, ha más témájú, más célzatú legújabbkori forráskiadványokat is számba vennénk. Nem lenne érdektelen, ha az ilyen természetű vizsgálódásokat — most már a legújabbkori tárgyú forráskiadványok szélesebb körére kiterjesztve — továbbfolytatnék. Ez az egyik alapfeltótele ugyanis annak, hogy legújabbkori történetünk forrásanyaga mind szélesebbkörűvé, következtetései pedig kissé megalapozottabbakká váljanak. 14 Beáradok 1971/5