Századok – 1971
Folyóiratszemle - Ström-Billing; Inger: Német érdekeltségek a svéd hadiiparban 1934–1935 1098/V
] 108 FIGYELŐ nun túlzás azt állítani: a tematikus iratelrendezés — felfogásom szerint — kevéssé felel meg akár az egyik, akár a másik műfaj követelményeinek. Ezt a megoldási módot talán egyedül azok a munkák engedhetik meg, melyek célja: bizonyos, a kulturális élet egyéb területein igen fontos, jó értelemben vett propagandisztikus szempontoknak megfelelni. Nem kívánunk kitérni arra, hogy miért vált ennyire „elfogadottá" a tematikus iratrendezés, mennyire vezethető ez vissza egy, a propaganda-szempontokat gyakran túlzottan a szaktudományos megfontolások elé helyező korábbi legújabbkori forráskiadványaink gyakorlatára, s milyen „finomításokkal" (adott kronológiai egységen belüli tematikai csoportosítások, vagy: kronológiai rend, de megszabott „fővonal" alapján történő válogatás stb.) él tovább mai kiadványaink egy részében is. Sajnos különösen egyes munkásmozgalomtörténeti kiadványok tesznek félre kissé talán könnyű szívvel bizonyos tudományos megfontolásokat, s készülnek csakis propagandisztikusan népszerűsítő igénnyel. Noha itt azt is meg kell jegyeznünk, hogy épp a Magyar Munkásmozgalom Történetének Válogatott Dokumentumai 1919-es kötetei (VI/A, VI/B) követik legjobban a helyes kronológiai rendet. S épp ez a két kötet oldja meg teljesen a tematikus érdeklődés kielégítésének lehetőségét: a téma szerinti elrendezés helyett a kötet végén közöl egy tematikus mutatót, mely alapján bárki percek alatt megtalálhatja a Tanácsköztársaság őt érdeklő, művelődési, gazdasági stb. kérdéseiről kiadott dokumentumokat.9 Ezért is igen sajnálatos, hogy a helyi forráskiadványok összeállítói — s tegyük hozzá: lektorai — nem mindig gondolták végig a kötetek belső felépítésének történetileg legmegfelelőbb rendjét. Archeográfiai meg тип kálás Mint említettük, legújabbkori történeti forrásaink kiadására vonatkozó szabályzatunk nincs, az újkori iratanyag közlési rendjót utoljára 1920-ban, a Fontes-sorozat köteteinek kiadásakor állapították meg.1 0 Részben a közreadási szabályzat hiánya, részben a szerzők felkészületlensége tükröződik egy sor központi iratkiadványon, s ezt érezzük néhány helytörténeti kötetnél is. Ez utóbbiak esetében a legtöbb probléma az iratmeghatározásnál adódik. Az irat sorszámát, keltezését, az irat fajtáját és tárgyát közlő regesztát a kiadványok egy része nem adja meg, illetve ezek szerepét félreérti. A Szabolcs-Szatmár megyei kötetben például igen nehezen választhatók el egymástól a dokumentumok, amelyek nem is kaptak sorszámot. Regesztát csak az iratok elé tettek, az újságcikk-közlemények élén „cím-szerű" mondatot találhatunk, melyről ritkán tudtuk eldönteni: a közreadótól származik-e, vagy pedig az újságcikk eredeti címe volt-e. Ráadásul a közreadók a tipografizálásra sem ügyeltek: az iratok — egyébként sem mindig pontos — regesztáit ugyanazzal a betűtípussal szedték, mint a „címeket", és az egyes újságcikkeken belüli alcímeket. (Különösen akkor zavaró ez, amikor egy közölt újságcikken belül 15 alcímet találhatunk.) Másutt a belügyi népbiztos egymondatos táviratának szövegét nyomják ugyanazzal a betűvel, mint a regesztákat és a „címeeket" Hasonló hibákkal gyakran találkozhatunk a Komárom megyei és a Heves megyei forráskiadványokban is. Az előbbi kötetben nincs mindig összefüggés az egy szám alá vont a), b) stb. jelzéssel ellátott dokumentumok között, a regeszták pedig igen sok esetben vagy forrásleírások vagy a szerkesztők által az iratnak adott puszta „címek". Az 9 A magyar munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai VI- kötet 1 — 2. rész. A Magyar Tanácsköztársaság 1919. március 21. — 1919. augusztus 1. (Összeállította: Gábor Sándorné, Hajdú Tibor, Szabó Gizella. A függeléket összeállította: Milei György.) Bpest, Kossuth Kiadó. 1959. I960. 10 A Magyar Történelmi Társulat forráskiadási szabályzatai. Melléklet a Századok 1920. évi folyamához. Bpest. 1920.
