Századok – 1971

Folyóiratszemle - Ström-Billing; Inger: Német érdekeltségek a svéd hadiiparban 1934–1935 1098/V

FIGYELŐ 1107 III. A Tanácsköztársaság államhatalmi szervezetének kiépülése és tevékenysége, IV. A szocialista gazdálkodási rendszer és termelés megszervezése. V. Szemelvények a Tanácsköztársaság szociális intézkedéseinek köréből megyénkben. VI. Művelődésügy megyénkben a Tanácsköztársaság idején. VII. Az ellenforradalmi aknamunka és a Tanácsköztársaság forradalrni honvédő háborúja. — Sőt egy-egy fejezet további alfejezetekre osztódik: A II. fejezet óPártélet-pártpolitika) pl. ilyen felépítésű: II/A pártszervezetek ós -szervek kiépítése; II/В Politikai agitáció és propagandamunka; II/C Szakszervezeti mozgalom; II/D Az első szabad május elseje megünneplése. — Mit von maga után ez a csoportosítás? Azt pl., hogy a II/A alfejezetben a 14. sz. alatt olvashatjuk az Esztergomi Népszavában közzétett meghívót a pártgyűlésre (jún. 22.), ezután az újság beszámolóját a június 19-i pártgyűlésről, majd végül a beszámolót a júliusi pártgyűlésről. Jogosan vetődik fel: a sok lényeges (a szervezeti kérdéseken messze túlmutató) ügyről tárgyaló gyűlések anyaga miért ide, a szervezetek kiépítését magábafoglaló fejezetbe került? Miért nem éppen a gyűlés tárgya szerinti másik tematikus fejezetbe? Más oldalról: megéri-e ez a „tematikusság" — mely majdnem a mai tömegszervezetek reszortfeladatainak rendjét követi, — azt, hogy márciusi (12. sz.), majd májusi (13. sz.) ós június—júliusi (14. sz.) keltezésű, s tartalmukban természetesen különböző időpontok más-más problémájáról valló források kerüljenek egy alfejezetbe egymás mellé ? Vagy mennyiben választhatók szét pl. a II/B alatt (Politikai agitáció és propaganda) közölt gyűlésekről készült beszámolók a párt szervezeti kiépítésétől, vagy a tatabányai pártszervezet határozata alapján megtartott „oktató" előadások miért neveztetnek ki a regesztában „politikai" előadásokká, s kerülnek az agitációs fejezethez? (tanítók, orvosok tartották, s a gyűlések tematikájáról itt a forrás nem beszél — 25. sz.). Hiszen nyugodtan kerülhetett volna akár a IV. fejezet (Művelődésügy . . .) egyik fejezetének dokumentumai közé. Sorolhatnánk a dokumentumok tömegét, melyeknek e tematikai rendben legalább 2-3 helyet találhatnánk, s melyek eleve bizonyítják, hogy semmi értelme nincs az ilyen túl didaktikus felosztásnak, az ilyen elrendezés csak megnehezíti a kötet tudományos felhasználását. (Nem is szólva arról az esetről, amikor a dokumentumnak azt a részét, mely nem illeszkedik a tematikus fejezetcím alá — kihagyják a közreadók.) Egyébként is úgy érezzük, hogy végig kellene gondolni: mennyiben és milyen esetekben fogadható el egyáltalán tudományos szempontból a források „tematikus", tehát nem időrendi kiadása. Mindenesetre a komáromi kötetben például épp a forradalmi események fejlődésének dinamikussága tűnik el, az, hogy adott problémák, vagy kérdéskörök hol előtérbe kerülnek, hol visszaszorulnak. Az események fejlődésének leglényegesebb vonása, hogy a gazdasági, politikai, kulturális életben az azonos időben lefolyó történések szoros egységben vannak, s fejlődésük együttes, állandó összhatásban van; s ez az összhatás szűkebb gazdasági-társadalmi vagy közigazgatási egység (megye, vagy több megyét magában foglaló vidék) helyesen kiadott történelmi dokumentumaiban talán még jobban érzékelhető lehet, mint az országos központi eseményeknél. A fő fejlődési vonalak akkor látszanak, ha adott időpontban az adott terület vagy politikai szervezet különböző problémáiról valló különböző tárgyú dokumentumok állnak egymás mellett. így látható a társadalmi-politikai élet kérdéseinek összefüggése az adott pillanatban, s így látható majd — esetleg a néhány hónappal későbbi anyagoknál — az egyes problémák előtérbekerülése, súlyossá válása. Az iratokat a kronológiából kiszakító tematikus elrendezésű dokumentumkiadvány a valóságban más-más időpontban — más-más okok miatt — fontossá vagy kevésbé fontossá váló kérdéseket mereven egymás mellé sorakoztatja, és óhatatlanul statikus képet ad a történelemről. Ha korábban igyekeztünk bizonyos különbségtételt tenni a forráskiadványok műfajai (szigorúan szaktudományos, tudományos ismeretterjesztő) között, azt hiszem