Századok – 1971

Folyóiratszemle - Ström-Billing; Inger: Német érdekeltségek a svéd hadiiparban 1934–1935 1098/V

1102 FIGYELŐ 1 en — „munkamegosztás" alakult ki a legújabbkorral foglalkozó történészek népes táborában. Ezért is van az, hogy ha valaki azt a kérdést akarja felvetni, hogy a vidéki forrásanyagok miként kapcsolódnak be a szaktudományos kutatás követelményei szerint a legújabbkori történelmünkkel foglalkozó kutatásokba, — a vidéki, ún. „helytörténeti" kiadványainkhoz kell fordulnia. Az elmúlt hónapokban több, 1918—1919 évfordulójára készült helytörténeti kiadványt tekintettünk át. A rendkívül gazdag helyi irodalomból, — mely mindenekelőtt arról tanúskodik, hogy a forradalmi események megvilágításánál történeti irodalmunk messze túllépett a központi kormányszervek anyagainak feltárásán — úgy éreztük, érdemes foglalkozni külön is a forráskiadványokkal azért, mert megítélésünk szerint történetírásunkban általában a forráskiadás — különösen az új- és legújabbkori témák esetében — talán több figyelmet érdemelne. (Gondoljunk csak arra, hogy pl. nincs egységes forráskiadási szabályzatunk; a kiadványok kimunkáltsága nemegyszer sok kívánnivalót hagy maga után stb.) Ugyanakkor rokonszenves vonásnak tűnik az, hogy a forráskiadványok száma épp a politikailag is jelentős történelmi évfordulók, megemlékezések keretében jelentékenyen szaporodott. Ezek olvasása közben merült fel bennünk néhány részben módszertani vagy archeográfiai jellegű, részben legújabbkori kutatásaink forrásbázisának kérdéseit is érintő észrevétel, melyek inkább csak a hangosan-gondolkodás, talán kissé a figyelem-felhívás, mintsem a kritika igényével fogalmazódtak meg.7 Feldolgozások-—forráskiadványok A forráskiadvány mint a történeti irodalom egyik műfaja hosszú ideig háttérbe szorult a helyi kiadványok között. Érzésünk szerint ez — a forráskiadványok iránti szaktudományos igények egy időben történt általános mellőzésén kívül — végső soron a mai „helytörténet—országos történet" munkamegosztás következménye. A helyi események, folyamatok kutatásának ösztönzése szinte teljesen a helyi tanácsi, párt- és kulturális szervek hatáskörébe tartozik, akik elsősorban bizonyos agitációs-propagandisztikus igényből kiindulva nagyobb vagy kisebb feldolgozásokat készíttetnek a helység vagy vidék történetéről. E szemponthoz járul még — mint erre már többször felhívták a 7 A legjelentősebb kiadványok — melyekre írásunkban hivatkozni fogunk — a következők: „Békés megye 1918 —1919-ben." Válogatott dokumentumok. Összeállították Szabó Ferenc — ö. Vass István. Békéscsaba. 1968. 117 1. — „Válogatott források a Tanácsköztársaság Borsod megyei történetéhez" (közli: Román János). „A Magyar Tanácsköztársaság története Borsodban és Miskolcon" (Miskolc, 1969) c. kötetben 141 — 257. 1. — ,,A Székesfehérvári Munkás-, Katona- és Földmívestanács, a Forradalmi Néptanács, a Városi Intéző Bizottság és a Városi Tanács üléseinek jegyzőkönyvei". Közli: Farkas Gábor. „Fejér Megyei Történeti Évkönyv" (Székesfehérvár, 1969) 2. 265 — 330.1. — „A polgári demokratikus forradalom és Tanácsköztársaság Heves megyében (1918 — 1919)." Dokumentumgyűjtemény. Kiadja az MSzMP Heves megyei Bizottsága és a Heves megyei Tanács. Eger, é. n. 260 1. — „Az ember a napfénybe néz . . ." Szöveggyűjtemény a Tanácsköztársaság 133 napjáról Komárom megyében. Összeállította és a jegyzeteket készítette: Kovács Emil. Tatabánya, 1968. 359 I. — „Iratok Pest megye történetéhez 1918 — 1919" (Okmányközlés). Szerkesztette: Csicsay Iván, Göndics Zoltán, Kende János, Koltai Sándornó, Lakatos Ernő. MSzMP Pest megyei Bizottsága. Pest megyei tanács. Bpest. 1969. 482 1. — „Dokumentumok" (közlik: Balogh István, Német Péterné). „A Magyar Tanácsköztársaság Szabolcs-Szatmárban" (h. és é. nélkül) c. kötetben 147 —182. 1. — Tárgyalásunkban nem térünk ki azokra a kisebb kötetekre, melyek csak a helyi sajtóanyagból közölnek válogatást tematikus csoportosításban vagy kronológiai rendben.