Századok – 1971

Folyóiratszemle - Ström-Billing; Inger: Német érdekeltségek a svéd hadiiparban 1934–1935 1098/V

FIGYELŐ 1103 figyelmet a „helytörténettel" foglalkozó történészeink — a szerzők nem mindig megfelelő kiválasztása és a nem elégséges szakmai körültekintés, melyek következtében igen sok hibás szemléletű feldolgozás születik. Hogy csak a leggyakoribb esetre utaljunk: a helyi eseményeket igen sokszor a nagy országos szintézisekből ismert címszavak alá sorakoztatva dolgozzák fel,8

s a helyi történet épp az országos képet gazdagító színeit veszti el. Ugyanakkor a helyi kutatók nem is kaptak mindig megfelelő ösztönzést arra, hogy azt a sokszínű forrásanyagot, melyet a vidéki forrásőrző helyeink rejtenek, szakszerűen, aprólékos munkával, gondos apparátussal készült forrásközlemónyekben közzétegyék, s elősegítsék ezáltal, hogy magas szintű helyi ill. országos hatókörű történeti összefoglalók készüljenek ezekre épülve. S mivel a ,,központban levő" kutatók nagy része a 100 évvel ezelőtti történészeknél nehezebben hagyják oda Budapestet a vidéki forrásanyag kedvéért, — az értékes legújabbkori vidéki iratanyag, mely ezer és ezer szállal kapcsolódik a központi forrásanyaghoz, nem járul hozzá a kívánatos mórtékben történetkutatásunk már jelzett irányú fejlődéséhez. Az utóbbi évtizedek épp e tendenciája miatt vettük nagy örömmel kézbe az 1918—19 évfordulójára összeállított forráskiadványokat. Ezek a kiadványok épp arról győzhetnek meg bennünket, hogy a legújabbkorral foglalkozó történetírásunk mai helyzetében bizonyos vonatkozásokban a forráskiadványoknak a feldolgozásoknál is nagyobb jelentősége lehet. E véleményünk indokoltságát legjobban talán egy olyan helyi példa támaszthatja alá, ahol feldolgozás ós forráskiadás együttesen jelent meg a megye forradalom alatti történetéről s kínálkozik is az összehasonlítás. Nézzük ilyen szempontból a Borsod megyei tanácsköztársasági kötetet. Borsodban talán a legszínvonalasabb vidéki összefoglalás készült a megye 1918 — 19. évi történetéről. A jól megírt s szerkesztett kötetben helyet kapott Román János összeállításában és sajtó alá rendezésében a megye Tanácsköztársaság alatti történetének válogatott iratgyűjteménye. Mint a bevezetés is elmondja: a kötet fejezeteinek szerzői munkájukban jórészt az itt közölt forráscsoportokra is támaszkodtak — mégis az olvasó a feldolgozáshoz képest a helyi események igen sok új vonásáról tájékozódhat az iratokból. Sőt, nem kisebbítjük a feldolgozás értékét, ha azt mondjuk: ezekből az iratokból érezzük legjobban a forradalmi napok hangulatát. A közgondolkozásra igen jól vet fényt, ha felfigyelünk a tisztviselők hűségesküjének „indokai"-ra („a végveszélyben levő hazánk megmentése s az emberi jogok kivívásának szent céljával megalakult Magyar Tanácsköztársaság" védelme — 6. sz.); a kommunizmusról terjengő — s mint egyes helyekről a feljelentés mondja: „agent provokatőrök" által terjesztett — rémhírekre: hogy a gazdák minden termését kommunizálni fogják, más esetben: minden magántulajdonban levő házat állami tulajdonba vesznek (47. sz., 15. sz.) stb. Olvashatunk azokról a téves, gyakran utópisztikus vagy anarchikus vonásokat mutató elképzelésekről, melyek az új államrend kialakításakor a helyi vezetők gondolkodásában is felbukkantak. Igaz pl., hogy a lakóházak köztulajdonbavóteléről terjesztett hírek ellen a vármegyei direktórium fellép (15. sz.), de ugyanakkor a direktóriumnak a szirmai munkástanácshoz intézett rendeletében az eredeti fogalmazványokon még az szerepelt, hogy: „a kisbirtokok, valamint a falusi házak egyelőre (kiemelés tőlem — G. F.) tulajdonosaik birtokában maradnak"; s csak a végleges szövegben törölték az „egyelőre" szót (17. sz.). Alsóbb szinten pedig előfordult, hogy mindenkitől elvették a faluban a 4000 koronán felüli pénzösszeget, 8Vö. legutóbb: Benda Kálmán: A helytörténetírás problémái. Előadás a Történelmi Társulat 1968. augusztus 26 —28-i vándorgyűlésén. Ism. Századok, 1969. — Továbbá: L. Nagy Zsuzsa: Az 1918 — 19-es forradalmak és a helytörténeti kutatás néhány problémája. Levéltári Szemle, 1969. 1. sz. 257 — 259. 1.