Századok – 1971
Folyóiratszemle - Ström-Billing; Inger: Német érdekeltségek a svéd hadiiparban 1934–1935 1098/V
FIGYELŐ Glatz Ferenc: Helytörténeti forráskiadásunk módszertani kérdéseiről (Forráskiadványok 1918—1919 történetéről) Központi és vidéki forrásanyag Amikor Horváth Mihály, mint a magyar történész közélet vezető alakja, 1869-ben a magyar történelem forrásainak összegyűjtését jelölte meg hazai történetkutatóink legfontosabb feladatának, akkor szinte természetesnek tartotta, hogy „azon egyes vonások anyagát, melyekből nemzetünk belső, társadalmi, szellemi s erkölcsi életének képét a lefolyt századokban összeállíthassuk", ,,az ország külön részeiben fölfedezett vagy fölfedezendő legkülönneműbb okmányokban" kell „összekeresnünk".1 A magyar történelem — s ekkor elsősorban a középkorra gondoltak — forrásanyagának feltárását valóban országos kiterjedtségben akarták véghezvinni a kor kutatói. S ezekből az évekből akkori történetíróinktól bőven idézhetnénk kijelentéseket, tetteket, melyek azt bizonyítják, hogy nemcsak a vezető szervek anyagainak megismerését értették a korszak forrásainak feltárásán, hanem ezzel teljesen egyenrangú helyet kapott terveikben a vidéki levéltári, irattári anyagok kutatása. A Dunántúli Törtónetkedvelők hagyományait folytatva teszik közzé Fraknói Vilmos és Festy Frigyes a Századokban „tervrajzukat",2 mely egy-egy megyei monográfia megírásának vázát mutatja, közli Nagy Iván az egyes vármegyék, városok történetére vonatkozó irodalom-gyűjtését, s szól a problematikához érdemben Ipolyi Arnold, a fiatal Márki Sándor, és több más történészünk.3 De idézhetnénk történetírásunk történetének későbbi szakaszából is példákat arra vonatkozóan, hogy a történetírás általános kérdéseit végiggondoló majd minden történetírónk úgy vélekedett: az ország története megírásának országos kiterjedtségű forrásbázison kell alapulnia. Foglalkozik a kérdéssel Pauler Gyula,4 Tagányi Károly hatalmas jegyzetanyaga a vidéki levéltári fondok gondos számbavételéről tanúskodik,6 később a fiatal Szekfű írja le: mennyire érezzük az „ország egy-egy kisebb területével" való foglalkozás hiányát.6 Említhetnénk Domanovszkyt, majd a kérdést koncepciózusán felvető Mályusz Elemért, s a tanítványai tolla alól kikerült megye-monográfiákat. 1 Horváth Mihály elnöki megnyitó beszéde a Magyar Történelmi Társulat Ipolyságon 1869. szept. 20-dikán tartott vidéki ülésén. Századok, 1869. 516. 1. 2 Franki Vilmos—Festy Frigyes: A vármegyék történeti monographiájának tervrajza. Századok, 1872. 412 — 416. 1.' 3 Nagy Iván: Helyi monographiák. Századok, 1870. 88 — 96. 1.; Ipolyi Arnold: Pótlékul. . . a helyi monográfiákhoz. Uo. 191 — 194.1. Márki Sándor: A vármegyei monographiák megírása érdekében. Századok, 1869. 681 — 682. 1. 4 Adatok a megyei levéltáraink ismeretéhez. Századok, 1881. 402—410. 1. 5 Vö. Tagányi Károly anyaggyűjtésével és a vidéki levéltárakat is érintő feljegyzéseivel. Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára (a továbbiakban: OSzKK). Különös tekintettel a hazai jogszokásokról készült anyaggyűjtését (Quart. H. 2287), levéltári katalógusait (Fol. H. 1572) és Thallóczyhoz írott leveleit (1881. máj. 31.; 1890. ápr. 26.). 6 OSzKK Fol. Hung. 1900. 26. 1. Szekfű Gyulának Karácson Imre török — magyar oklevóltárához készített bevezetője.
