Századok – 1971

Folyóiratszemle - Goldberg; Harvey: Jaurés és Rappoport 1092/V

1092 l'OLYÖIRATSZEMLE ság elvetését, a „fajok" rangsorolását, s hitét a civilizáció pusztulásában, ami az árják keveredésének és az egalitariánus eszmék megmásíthatatlan győzelmének lesz a következménye. Tocqueville mérsékelt szavakba foglalt bírálata nemcsak a végzetes „vérkeveredés" reális történelmi alapjait vonta kétségbe, de az Essai-1 éppen a nemkívánatos társadalmi jelenségek elősegítő jenek tekintette, hatásában károsabbnak, mint az emberi nem teljesítőképességét naiv optimizmussal megítélő szerzőket. Műve hűvös fogadtatásából Gobineau csak elitista eszméinek, a társadalom közelgő pusztulásának beigazolását olvasta ki. Joggal állapította meg Tocqueville, hogy míg ő maga még mindig embertársai kritikus szeretetének alapján áll, Gobineau az egész emberiséget lebecsüli. Gobineau nézeteiben kora társadalmi, politikai és kulturális krízise mutatkozott meg, csak másképpen, mint Marxnál, Millnél vagy éppen Tocqueville-nél. Kettőjük közül Tocqueville nemcsak pragmatikusabb volt, de prófétának is jobbnak bizonyult, nemcsak a demokrácia jövőjébe vetett bizalma miatt, de azért is, hogy előre látta az Essai németországi potenciális sikerét és annak a veszélyét, hogy nagy tömegek válhatnak a faji eszme követőivé. (The Historical Journal, XIII, 4 [1970], 611—633. I.) J. G. Harvey Goldberg: Jaurès és Rappoport H. Goldberg amerikai történész a francia munkásmozgalom témaköréből több tanulmányt jelentetett már meg, s 19G2-ben napvilágot látott Jaurés-monográfiája óta az elismert Jaurés-kutatók köréhez tartozik. Itt ismertetett tanulmánya tulajdonképpen rlőadás, amelyet a Jaurés-Társaság közgyűlésén 1970 januárjában tartott meg. Goldberg témaválasztásával a francia szocialista mozgalom történetének érdekes fejezetéhez vezeti el az olvasót, nem pusztán személyeket mutat be, hanem a párt belső csoportosulásait, eszmeáramlatait, azokat a problémákat is, amelyek a vitáknak sokszor forrásaivá váltak. Charles liappoport (franciás nevén ismerték meg a nemzetközi munkásmozgalomban) a eári Oroszországban született, lett szocialista, vált üldözött emigránssá. Az 1890-es években Svájcban és Németországban élt, tanult, s 33 éves, amikor 1898-ban Franciaországba érkezik, hogy tartósan ott telepedjók le. Először Jaurès és a Revue Socialiste köre fogadja be, később viszont a guesde-istákhoz csatlakozik. Átpártolása viharos jelenetek közepette megy végbe, amit Goldberg nemcsak bemutat, hanem sokoldalúan elemez is. Mi ennek a változásnak az alapja? Goldberg rámutat, hogy filozófiáját, sőt történetfilozófiáját tekintve (Rappoport 1897-ben fejezte be doktori disszertációját a „történelem felfogásáról", amelyet azután 1903-ban publikált). Jaurèshez állt legközelebb, dualista volt, a materialista felfogás mellett az eszmei ráhatásoknak egyenrangú szerepet tulajdonított. Franciaországba pedig éppen a Dreyfus-válság idején érkezett, s a politikai küzdelembe bevetvén magát teljes mórtékben Jaurèsnek adott igazat, s elutasította Guesde szektariánus álláspontját. így mind Rappoport elmélyült tanulmányai, mind politikai szereplése közel hozták Jaurèshoz. Jaurès nagy érdeklődéssel olvasta írásait, s külön megköszönte hozzá írott levelében, hogy felhívta figyelmét Lavrov munkásságára. („Az Ön Lavrovját nagyon érdekesnek és fontosnak találom.") Később, a Dreyfus-válság ismeretes módon a Millerand-válságba torkollott. A reakciós rmány komegbukott, és Waldeck Rousseau kormányába belépett a szocialista