Századok – 1971

Folyóiratszemle - Az angol kommunista párt megalakulásának 50. évfordulójára 1089/V

1090 l'OLYÖIRATSZEMLE megemlékezik a sztrájk folyamán megjelentetett sztrájk-lapokról, ezek jellegéről, szerkesztőiről, terjesztéséről. Külön elemzi a sztrájk május 12-i elárulásának visszahatását északkeleten, s azt, hogy az általános sztrájk lefújása után is miként harcoltak tovább a bányászok, s a kommunisták milyen segítséget nyújtottak nekik. Az általános, országos összefüggések helyett itt is területi feldolgozást olvashatunk, vezetőkről, eseményekről, szolidaritásakciókról egyaránt. Short tanulmányának jellemzője, hogy vizsgálódásának gerincében a kommunista párt történetének felelevenítése áll, de minthogy a milliókat megmozgató sztrájk prizmáján át nézte a párt tevékenységét, így egyúttal mindig megláttatta a baloldali munkáspártiakat is. Nan Green: A kommunista párt a spanyolországi háborúban (Marxism Today. 1970. okt. sz. 316—324. 1.). Nan Green a Nemzetközi Brigád angliai titkárnője volt, в 1937—38-ban maga is Spanyolországban az egészségügyi szolgálatnál tevékenykedett. Green megadja a harc általános angol hátterét, érzékelteti a konzervatív angol kormány Franco-rokonszenvét, de azt is, hogy még az olyan politikusok is, mint W. Churchill ugyanilyen állásponton voltak. Akadtak azonban másfajta konzervatív politikusok is, mint a nevezetes Atholl hercegnő, aki konzervatív főrend létére zászlóvivője volt a spanyol köztársaság megsegítésére indított mozgalomnak. Green idézi ezt a pártközi összefogást, s annak legkülönfélébb formáit, a német—olasz nagykövetségek előtti tüntetéseket, a dokumentumok gyűjtéséig, a segély- (élelem, ruha, fegyver) gyűjtésekig, a spanyolországi útra kiküldött bizottságok munkájáig (akár politikai híranyagot gyűjtő szemlebizottságok, akár segélybizottságok voltak ezek) —, s nem feledkezett meg a harc egy fontos színteréről: a Labour Party és a szakszervezetek kongresszusairól, ahol a jobb- és baloldali tendenciák összecsaptak. Emlékezetes, hogy a jobboldaliak, köztük Bevin éppen azért követelte meg a hatékony segély megtagadását —, mert ez európai háborúval járhatott volna. A baloldaliak, a Független Munkáspárt és a Szocialista Liga ekkor a kommunista párttal együtt sürgette a fellépést, de a baloldal aránytalanul gyengébb volt, akaratát nem érvényesíthette, 1937-ben sokat közülük ki is zártak a pártból. Green érzékelteti a kommunista párt sokirányú fáradhatatlan harcát, majd szól az első angol önkéntesekről, akik közül 1937 januárjáig már 26-an életüket adták a fasizmus elleni harcban. Az áldozatok többsége értelmiségi volt, köztük olyanok mint Ralph Fox és Christopher Caudwell. N. Green érzékelteti, hogy a kormány milyen akadályokat gördített az önkéntesek Spanyolországba jutása elé, de ennek ellenére 1936 november— decemberében már 500 önkéntes érkezett Spanyolországba. Green beszámol az angol zászlóalj felállításáról, harcairól, parancsnokairól s a parancsnokok, politikai biztosok haláláról a fronton, a zászlóalj újjászervezéséről és további küzdelmeiről, egészen az 1938-ban bekövetkezett hazatéréséig. Peter Kerrigan: A kommunista párt az ipari harcokban (Marxism Today. 1970. dec. sz. 375—382. 1.). Kerrigan részint saját emlékei alapján fűz kiegészítéseket a párt történetéhez. így a Kisebbségi Mozgalomhoz, amely az 1920-as évek második felében tömörítette a szakszervezeteken belül a baloldaliakat. A mozgalom taglétszáma végül megközelítette az 1 milliót, titkára Pollitt, elnöke Tom Mann volt, de olyan befolyásos szakszervezeti vezetők is támogatták, mint A. J. Cook, a bányászszakszervezet főtitkára. Kerrigan kitér az 1925—26-os harcokra, az általános sztrájk történetére, s megjegyzi, hogy nemcsak a 12 pártvezető letartóztatása jelezte a kormánymegtorlást a kommunistákkal szemben, hanem az is, hogy a mintegy 5000 tagból a sztrájk periódusában 1200-at tartóztattak le hosszabb-rövidebb ideig. Kritikusan szól az 1926 utáni periódusról, amikor a Munkáspárt jobbszárnya győzedelmeskedett, de a baloldaliak lendülete is megtört. Hozzáteszi, hogy kommunista részről is hibás értékeléseket adtak, s egyszerűen olyan nyilatkozatokat tettek, mintha a sztrájk bukásáért a főfelelősség e baloldaliakat terhelné. Kerrigan hangsúlyozza, hogy az angol pártnak milyen sokat ártott az a szemlé-