Századok – 1971
Folyóiratszemle - Bourdet; Yvon: Otto Bauer és Szovjetoroszország 1088/V
1088 l'OLYÖIRATSZEMLE Y von Bourdet: Otto Bauer és Szovjetoroszország. Bauer négy kiadatlan levele Karl Kautskyhoz A francia kutató rövid bevezetőjében kiegészítő ismereteket ad Bauer életútjáról, Bauer és Kautksy kapcsolatáról. A bevezetőből megtudjuk, hogy a 23 éves Bauer előszőr ,,a gazdasági válságok marxista elméletéről" írott cikkét küldte meg Kautskynak, s ez nyomban felfigyelt a fiatalemberre, akit a „fiatal Marxhoz" hasonlított. Kettejük között később is barátai kapcsolatok maradtak fenn, sokszor hasonlóan vélekedtek a nemzetközi mozgalom eseményeiről. A világháború során azonban a nézeteltérések elmélyültek közöttük, aminek Bauer a fogságból való hazatérése után, 1917-ben kelt leveleiben udvarias formában ad hangot. Másképpen ítélték meg az orosz forradalom okait, jellegét is. Yvon Bourdet e bevezető sorokban érzékelteti azt is, hogy Bauer a későbbiek során is megértéssel viseltetett a szovjet forradalmi kísérlet iránt, még akkor is, amikor az 1930-as években megannyi torzulás mutatkozott. Bizalmát és reményét -miként Bourdet állítja — fokozta a fasizmus, amivel szemben, mint Bauer félreérthetetlenül vallotta, a Szovjetunióra is támaszkodni kell. A közleményben közreadott levelek közül az első 1917 szeptemberében kelt, mindössze egy héttel azután, hogy Bauer a hadifogságból, Pétervárról hazatérhetett. E levélben egyfelől jelezte, hogy a háromévi távollót után az osztrák belső helyzettel, pártviszonyokkal kíván megismerkedni, másfelől, hogy a dolog érdemi részében, némi árnyalati különbségeket nem számítva, Kautskyval ért egyet. A levél leghosszabban viszont az orosz forradalmi helyzet értékeléséről szólt. Elmarasztalta a mensevik jobboldalt, s hangsúlyozta, hogy Martov és az ún. „internacionalista mensevikek" állnak hozzá legközelebb. Bauer ugyanitt hangsúlyozta, hogy a szociálforradalmárok táborában hasonlá megosztottságot lehet tapasztalni, mint a szociáldemokratáknál. Bauer bírálatának éle a jobboldal, a „forradalom elaltatói" ellen irányult, de elmarasztalta a bolsevikokat is. Összegezve az eddigi eredményeket, már a februári forradalom után elérteket is egész Európa számára rendkívül fontosaknak minősítette. A második levél kelte 1918 január, vagyis már az Októberi Szocialista Forradalom győzelme utáni eseményeket is figyelembe vehette. E levélben még határozottabban bírálja Kautsky állásfoglalásait, kifogásolta, hogy Lenint és Trockijt oly egyértelműen marasztalja el, s általában elveszi a közép-európai mozgalmakban az emberek kedvét a forradalmi megmozdulásoktól. Ugyanitt óv minden olyan értékítélettől, amely a szovjet forradalomban személyes diktatúrát látna csupán, vagy katonai puccsra vezetné vissza a bolsevikok sikerét. Bauer ehelyütt az orosz duma feloszlatását az angol forradalombeli Cromwell akciójával, a parlament szétkergetósével vetette össze. Újra jelezte, hogy maga mindig Martov csoportjával rokonszenvezett és nem a bolsevikokkal, de a mensevik jobboldalt tette felelőssé, hogy Martov tanácsait nem fogadták meg, s így az események olyan irányba terelődtek, amely a bolsevik felkelést és a bolsevikok győzelmét vonta maga után. A forradalom szociális vonatkozásait azonban hangsúlyozta — nagyobb figyelemmel kellene tanulmányozni, mint például Bernstein teszi. 1920 márciusi levelében Bauer érintette az osztrák és németországi válságos belpolitikai helyzetet, nyomatékosan szólt arról, mennyire aggasztja, hogy a német reakciót nem fegyverezték le, amely így később újra támadásba lendülhet. Végül megemlékezett arról, hogy bármiféle kritika, amely a szovjet forradalmat érné, elkerülhetetlenül heves visszautasításra talál a munkásoknál, amivel, mint írta, mindenkinek számolnia kell. Végül az utolsó, 1931 októberi levélben aláhúzta: az újabb adatok bizonyítják, hogy a Szovjetunió politikája néhány kérdésben előnyösen módosult. Bauer ugyanitt hangsúlyozta, hogy 1917 óta Kautskyval az orosz kérdésben nem jutottak azonos véleményre. (International Review of Social History 1970. 3. sz. 168—478. I.J J_
