Századok – 1971

Folyóiratszemle - Zytkowicz; Leonid: A XVI. és XVII. századi parasztgazdaságok magyarországi kutatásaiból 1079/V

1080 l'OLYÖIRATSZEMLE A jelen munka eélja a Bereg megyei parasztok termény begyűjtésének részletes analízise az 1550—1670-es években, valamint Heves, Borsod, Nyitra és Zemplén megyékben a XVI. század második felében; ennek meg kell könnyltenie az árutermelés mennyiségének becslését (1213. 1.). Mégseipi tudjuk, hogy milyen kritériumok eredményezték a vizsgált területek összeválogatását, valamint a kronológiai keretek elfogadását. Pl. Bereg vármegyéből a szerzők az 1550—1670-es időszakra 42 lajstromot idéznek; a többi fennmaradt megyéből — a számítások munkaigényessógóre való tekintettel — csak 3—6 lajstromot az 1549—1598-as időszakból (1224. 1.). Az olvasót — főképp a külföldit — érdekelné a jegyzékek hiteltérdemlősége. Akaratlanul is fölmerül a párhuzam a nemrégiben lezajlott (s tulajdonképp máig sem megoldott) vitával, mely a katonaállítási jegyzékek szavahihetőségét tárgyalta. Szorosabban véve a dolgot, mindkét esetben nem is annyira a hiteltérdemlősógről van szó, — miután nincs alap arra, hogy megkérdőjelezzük a listákon följegyzett tényeket a sorozással, tizeddel vagy szolgáltatásokkal kapcsolatban — hanem arról, hogy mennyire kimerítőek, vagyis: vajon minden, az adott területen létező parasztgazdaságot magukban foglalnak-e, valamint, hogy ezek termelésének nagysága megegyezik-e a valósággal. A szerzők azt tartják, hogy a jegyzékek a XVI. században tulajdonképpen minden egyes gabona- és bortermelő parasztot magukban foglalnak, s ezek egyben a tizedbegyűjtési kötelezettséget is jelezték. Ezzel szemben a XVII. században a földbirtokosok jobbágyaik számára mentességet igyekeztek elérni, ezáltal a tizedrevíziók nagyobb jelentőséget nyernek, följegyezvén azokat a jobbágyokat, akik nem fizettek tizedet, függetlenül attól, hogy ezt legálisan tették-e vagy sem. További ellenőrzésre az uradalmi ós királyi tizedkimutatások összehasonlítása ad lehetőséget. Ezek az összehasonlítások rendszerint a királyi tizedjegyzékekben kevesebbet mutatnak ki. A különbség oly nagy, hogy megingatja a bizalmat a királyi tized iránt. PI. a munkácsi birtokok 6 helységében (Bereg vm.) az 1624/25-ös évben a különbség a gazdaságok 27%-a, az össztermelés 43%-a, az egyes gazdaságokra számított átlagtermelés 35%-a, meghatározott esetben (1 falu) az 1623— 1627-es években az előző sorrend szerint: 55%, 110%, 36%. A királyi tizedkimutatásokból gyakran hiányzanak a leggazdagabb parasztok. A homonnai birtokokon (14 falu, Zemplén vm.) 1618-ban az uradalom élt a királyi tized begyűjtésének jogával. Az 1615-ös évekhez hasonlítva (amikor azt a királyi kamara szedte be), a gazdaságok száma 28%-kal, az össztermelés 86%-kal, az egyes gazdaságokra számított átlagtermelés 45%-kal növekedett (1222. 1.). A feljegyzett gazdaságok száma azért is bizalmatlanságot kell, hogy keltsen, mert pl. Bereg megyében páróves időszakban mindkét irányban való nagy ingadozást mutat (in plus 19%, sőt 28%, 1216—1217. 1.). Könnyebben megérthető a települések vagy a tizedet fizetni tudó gazdaságok számának az elemi csapások vagy háborús pusztítások miatti összezsugorodása, mint az ilyen ugrásszerű növekedés. Lehet, hogy ezeknek a különbségeknek oka a tizedszedők jártassága — vagy épp ennek hiánya volt. Ennélfogva úgy tűnik, hogy az uradalom jobban állt a tized behajtásában, a termés felmérésében, mint a királyi kamara tisztviselői. Nehezebb kérdés, vajon a jegyzékek a tényleges számokat jegyezték-e fel a termés nagyságáról azokban a gazdaságokban, amelyekből összegyűjtötték a tizedet: a jegyzékben fellépő termelósingadozások a terméshozam bősége ingadozásának következményei lehetnek. Fogyatékossága a jegyzékeknek az is, hogy a termést és a tizedet kévében számolják (1 gelima = 26 kéve) és nem gabonaszemekben. A szerzők 1 gelima-ra meg-4 A XVI. századi jegyzékek kiadása: N. Kiss I. : 16. századi dézsmajegyzékek. Bpest. 1960. A szerzők az Országos Levéltárban található, eddig nem publikált jegyzékeket használják fel.