Századok – 1971

Folyóiratszemle - Zytkowicz; Leonid: A XVI. és XVII. századi parasztgazdaságok magyarországi kutatásaiból 1079/V

1081 l'OLYÖIRATSZEMLE közelítőleg 0,5 q gabonaszemet számítanak (1216. I.).5

A lengyel viszonyokból tudjuk, hogy a kazal [1 kazal = 60 kéve — a ford.] mértéke nem volt mindig egységes. Mindezen szempontokból a szerzők megállapítása a termelés hanyatlásáról, csökkenéséről a XVI. század derekától kezdve bizonyára igazolásra szorulna, legalább is az, vajon ennek a jelenségnek a méretei ilyen nagyok voltak. Vajon a paraszti termelés „csúcsa" valóban a XVI. század közepe? Hiányzanak az adatok, hiányzik emiatt az összehasonlítás lehetősége is. Vajon a XVI. század második felében valóban jelentkezett a termelés ilyen nagyfokú csökkenése, vagy csak az állami apparátus pontossága hanyatlott ? Vajon ezáltal nem kell-e a források rovására írni bizonyos mennyiséget a termelők 35%-ából és a termelés közel 45%-ából, amelyek az 1560—1670-es időszakban tűntek el Bereg megyében (1219. 1.) î A szerzők szentelnek ugyan figyelmet ennek (1223. 1.), de a forráskritikát tovább kellett volna vinni. Az egyéb vármegyékben is fellép a tizedjövedelmek csökkenése a XVI. század második felében, amiről még alább szó lesz. Induljunk ki a szerzők számításainak eredményeiből. Kezdjük Bereg vármegyénél. Vajon magának a területnek már a kiválasztása is szerencsés volt-e? Emellett szól a források viszonylagos gazdagsága (42 tizedkimutatás 1553 és 1666 között mindig ugyanabból a 80 faluból és mezővárosból, 1215. 1.). A számítások eredménye meglepő: egy gazdaságban a termés az évtől függően 14,2— 19,3 gelima-t, vagyis megközelítőleg 7,1 — 9,6 q gabonaszemet tett ki (3, 6 és 7. táblázat). Nem túl pontosan a szerzők 10 q átlagot fogadtak el; ebből vetésre 2 q-t számolnak, a termésnövekedést 5 magnak véve, jóval többnek, mint ez a majorsági terményhozam kiszámításából kitűnik6

, 2 q jut a decimára és a nonára; megmarad 6 q (1219. 1.). A szerzők végkövetkeztetése, hogy ilyen kevés mennyiségű gabonából fedezni tudják egy 4 vagy 5 tagú család szükségleteit, tekintettel a nagymértékű húsfogyasztásra, — nagyon valószínűtlennek látszik. Vajon inkább nem azt kell elfogadni, hogy ez deficites terület volt, annál inkább, mert nem minden paraszt termelt gabonát, vagy legalábbis nem mindegyik szerepelt a gabonatized-kimutatásokon? A parasztok jelentős százaléka, 14-től 33%-ig, az évtől függően, csak szőlőt termesztett. Tlyen nagy ingadozási skála szintén a forrásanyag bizonytalanságát mutatja. Adjuk hozzá a szerzők nyomán azt is, hogy Bereg vármegyét egészen 1670-ig nem érte jelentősebb háborús kár. Heves és Borsod vármegyék a török hódoltsági határszél zónájában helyezkedtek el, a Tisza középső folyásánál és északabbra, egészen a mai magyar—szlovák határig; jelentős részük török megszállás alatt állott. Vajon nem a háborús körülmények okozták a termelés nagymérvű hanyatlását 1549 és 1598 között, gazdaságonként 44,9—15,0 (Heves vm.) és 19,6 (Borsod vm.) gelimáig? Az össztermelés esése még nagyobb volt: a helyzettől függően nyolcszorostól kétszeresig. Ha így van, úgy megfelelő volt-e ezeknek a vármegyéknek vizsgálat tárgyául való kiválasztása, ha gazdasági életüket külső tényezők ingerenciája zavarta ? Kissé jobbnak tűnik a helyzet a termékeny Zemplén vármegyében, amelyet 1599-ig alig érintett a háborús pusztítás. De az össztermelés itt is 34%-kal csökkent 1576—1599 között, a gazdaságok száma 12,5%-kal; az átlagtermelés pedig 1561—1570 között, 1576-ban és 1599-ben egymás után 30,9, 27,0, és 20,5 gelima volt (1228. 1.)..' Ezzel szemben egészen másként néz ki az ügy Nyitra vármegyében, amely a hadszintértől távol esett. Valójában az 1576—1592-es években ott is megfigyelhető bizonyos regresszió: a gazdaságok száma 7,3%-kal, az össztermelés 24%-kal, a gazdaságonkénti átlagtermelés pedig 15%-kal csökkent (11. táblázat), de mindennek ellenére az átlag-5 Megközelítőleg 115 kg gabonamag 60 kévés kazalból. •A XVI. ós XVII. században a termés 2—4, zabból pedig 1 — 3 szemes. Vö. Zs. Kiriüy, L. Makkai stb.: i. m. 588 — 594. 1. táblázat.