Századok – 1971
Folyóiratszemle - Zytkowicz; Leonid: A XVI. és XVII. századi parasztgazdaságok magyarországi kutatásaiból 1079/V
FOLYÓIRATSZEMLE 1079 Leonid Zytkowicz: A XVI. és XVII. századi parasztgazdaságok magyarországi kutatásaiból (Vitacikk Kirilly Zsigmondnó és N. Kiss István tanulmányához: Production de céréales et exploitations paysannes en Hongrie aux XVI et XVII siècles. „Annales. Économies, Sociétés, Civilisations." XXIII. köt. 1211—1236. 1.) A magyar tudományban már régóta élénk az érdeklődés a falu és általában a mezőgazdaság története iránt. A könyvészeti információ („Bibliographia Históriáé Rerum Rusticarum Internationalis, Bibliographie d'oeuvres choisies de la science historique hongroise 1945—1959", Bp. 1960, amely folytatódik a „Nouvelles études historiques", 1965. 2. kötetében, 463—629.1. valamint az „Acta Historica Academiae Scientiarum Hungariae"-ban és az Agrártörténeti Szemlében) lehetővé teszi a külföldi kutató számára, hogy bibliográfiailag megismerkedjék a magyar tudomány elért eredményeivel. Az idegennyelvű publikációk (a már említett Acta Historica, Études historiques valamint a Nouvelles Études historiques), úgyszintén a tartalmi kivonatok teremtenek bizonyos, a dolog természeténél fogva korlátozott lehetőséget, hogy ezekből az eredményekből saját országunk történetének vizsgálatához is használhassunk fel. Ez különleges jelentőséggel bír a lengyelországi agrártörténet szempontjából sok tényező párhuzamossága, számos analógia (pl. a majorság és az úrbéri terhek fejlődése), de az ellentétek miatt is. Amint köztudott, Magyarország — Lengyelországtól eltérően — nem vált gabonaexportőrré. A fogyasztó a belső piac volt: maguk a magyar városok, valamint a nagyszámú, az ország belsejében fekvő helyőrségeken, de még inkább a török határszélen állomásozó Habsburg-katonaság. Ugy látszik, megkockáztatható a kérdés, vajon a mezőgazdasági termékek ez utóbbi fogyasztója nem jelentett-e bizonyos szempontból külső piacot — a termelés területéhez, s nem az államhatárokhoz vagy a nemzeti territóriumhoz viszonyítva. Az utóbbi időben a magyar tudományban figyelmet fordítottak a terméshozam bőségének problémájára is, valamint általában a mezőgazdasági termelés effektivitására. ' Ezek a kutatások gazdag forrásanyagon alapulnak: uradalmi számadásokon és gabonatized-jegyzékeken.1 A számadások a majorgazdaságokat érintik, a tizedjegyzékek a parasztgazdaságokat, miután a majorságok ez alól fel voltak mentve. Az ország néhány részében az egyházi tized vagy a szekularizáció, vagy bérlet útján a királyi kamarába folyt be (décima regalis), amikor is az államnak szüksége volt nagyobb mennyiségű élelmiszerre a hadsereg eltartására, éppen a török háborúk idején.2 Az egyházi tized mellett létezett uradalmi tized is, az ún. nona, ami tkp. kilenced része a begyűjtött terménynek az egyházi tized levonása után.3 A tizedjegyzékek kiindulási pontként szolgálnak a parasztgazdaságok termelésének kiszámítására. A szerzők tájékoztatnak arról, hogy a tized jegyzékek 1549-től több mint 25 vármegyéből maradtak fenn, ezek közül több sorozat egészen a XVIII. századig (1213. 1.). 1 Vö. Zs. Kirilly, L. Makkai. I. N. Kiss, V. Zimányi : Production et productivité agricoles en Hongrie à l'époque du féodalisme tardif (1550 —1850). Nouvelles études historiques, 1. köt. Bpest. 1965. 581 — 585. 1. 2 Zs. P. Pach : Neuvième et dîme seigneuriale au XVIIe siècle en Hongrie. Nouvelles études historiques, 1. köt. 271 — 272. 1. Királyi adományozás útján az uradalom az egyházi tized begyűjtőjévé is válhatott, ilyen esetben a termés 20%-át szedte be (uo. 273 — 275. I.). 3 Pach Zs. P.: i. m. 261, 270. 1. Ez a termés tizedrésze volt, elnevezésére éppúgy szolgál a nona, mint a decima vagy decima secunda. 12*
